2022. szeptember 29-én, csütörtökön a Párbeszéd Háza konferenciatermében telt ház mellett mutatta be az Örökség Kultúrpolitikai Intézet, a Lengyel Intézet, valamint a varsói Felczak Intézet hivatalos keretek között Prof. Andrzej Nowak: Az orosz birodalom áldozatai – a birodalom mint áldozat című kötetét. A Nyugat-eurázsiai idő sorozat nyolcadik kiadványáról a szerzővel Mitrovits Miklós történész beszélgetett.

A 18 órakor kezdődő bemutatóra megtelt a terem és a teljesség igénye nélkül olyan prominens személyek foglaltak helyet az első sorban, mint Sebastian Kęciek, a Lengyel Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott magyarországi nagykövete, Andrzej Kalinowski, a Lengyel Köztársaság konzulja, Katarzyna Ratajczak-Sowa, a Lengyel Nagykövetség Politikai-Közgazdasági osztályának vezetője, Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnöke és Dr. Gyurcsík Iván volt varsói magyar nagykövet.

A vendégek köszöntését követően Mitrovits Miklós pár szóban bemutatta Nowak professzor könyvét, mely ott kezdődik, mikor az oroszok bekebelezték a litván-lengyel uniót az 1700-as évek végén. A mű alapvetően azzal foglalkozik, hogy az orosz állam miként határozza meg önmagát, hogy viszonyul a keleti szláv népekhez és a lengyelekhez. Ugyanakkor feltárja azt is, hogy a lengyel értelmiségnek, az elitnek milyen hatása volt az orosz birodalmon belüli változásokra. Első kérdésként azt tette fel a szerzőnek, hogy miért kezdett ruszisztikával foglalkozni? Nowak professzor elmondta, hogy II. János Pál pápa 1978-as kinevezését követően fordult komolyabban a ruszisztika felé, mert elkezdett reménykedni abban, hogy nem fog örökké tartani az orosz birodalom. Mivel jó tanárai voltak, hamar megszerette az orosz irodalmat, később pedig a politikában is egyre jobban elmélyült. „Azokban az években, akárcsak Önök, magyarok, alattvalóként mi is tagja voltunk a Szovjetuniónak és természetesen részt akartam venni ennek lebontásában. Megfigyelőnek tartom magam és sajnos ki kell jelenteni, hogy ez az elnyomó birodalom kezd újjáéledni. 1991-ben egy rövid pillanatra úgy tűnt, hogy Oroszország is megtalálja a szabadság útját és kilép a kommunista-imperialista irányításból. A könyvemben amellett érvelek, hogy az orosz elit nagy részének komoly kötődése van a KGB-hez, Putyinnal az élen. Az a narratíva, hogy Putyin keresztény érdekeket véd, hatalmas hazugság.” – mondta bevezetőjében. Tréfásan hozzátette, hogy a könyv megszületésében sokat köszönhet Putyinnak, aki tökéletesen szimbolizálja az orosz birodalom működését, a terrort, a megtévesztést, a kultúra kihasználását és a gazdasági nyomásgyakorlást. Konzervatívként nehezen éli meg az európai kultúra hanyatlását, ugyanakkor figyelmeztet, hogy a reményt, az újat nem az orosz ideológiában kell keresnünk, hiszen közel 500 éve csak rombolnak, pusztítanak. Putyin tökéletesen alkalmazza az oszd meg és uralkodj elvet, kihasználja az európai ellentéteket, mint ahogy kihasználja mostanában a visegrádi országok közötti feszültséget is.

Mitrovits Miklós felvetette, hogy a magyarok közül sokan ruszofóbnak tartják a lengyeleket, amire Andrzej Nowak kijelentette, hogy ez egy etnikai sztereotípia, ő sosem mondana olyat, hogy minden orosz rossz. Röviden bemutatta, hogy a lengyel humanisztika komolyan érdeklődik az oroszok iránt. Ő elsősorban az orosz szakértők munkáira támaszkodik, ezért nem lehet minden lengyelt az objektivizmus hiányával vádolni. A KGB-sek olyan jogokkal rendelkeztek, ami sehol máshol nem volt jellemző, tehát nem lehet a CIA-val egy lapon említeni őket. Egy KGB-s szinte bármit megtehetett, totális hazugságokkal védhették magukat, ezt lefedték azokkal, hogy a másik oldalt megvádolták hasonló dolgokkal. Ebben nevelkedett az orosz elit. 1991-et követően megvizsgálták a legbefolyásosabb 1000 orosz életrajzát és az derült ki, hogy 20-40 százalékuk KGB-s múlttal bír. „Fontos megtudnunk, hogy működik ez a szervezet, mely kiemelte Putyint. Megtudhatjuk, hogy ki fog a helyére lépni. Bár sokan mondják, hogy nincs jelentősége annak, hogy Putyin KGB-s múlttal rendelkezik, az a helyzet, hogy sajnos csak egy KGB-s kollégája tudja megbuktatni őt, azaz egyik gengszter követi a másikat. Demokratikus utódra nincs esély, ezt a tényt el kell fogadni. Ez ruszofóbia lenne? Nem hiszem. Persze mindenki szeretné, hogy egy szabad Oroszország szülessen, és hatalmas tiszteletet érdemelnek azok az állampolgárok, akik szembe szállnak a putyini birodalommal, hiszen rengeteg mindent kockáztatnak.” – tette hozzá.
Mitrovits Miklós Jelcint említette meg, mint olyan politikust, aki a nemzetet építette volna, azonban sajnos mindig az imperialisták nyertek. A professzor erre az angol birodalmat hozta példaként, hogy ott ugye az angolokat tengerek választják, választották el a gyarmataiktól, amikről adott esetben le lehet mondani, át lehet adni, viszont az oroszok saját határaikon belül tartják a birodalmat, amiről nehéz, szinte lehetetlen lemondani. Jelcin idején abban lehetett reménykedni, hogy a Szovjetunió szétesése és a kommunizmus elhagyása után le tudja vetni az orosz nép ez az imperialista hozzáállást, de aztán az idő megcáfolta ezt.

„Az oroszok nagyon jól tudnak egyszerre 10 nyelven beszélni, mindenkivel meg tudják értetni magukat. Többirányú kommunikációt használnak, jobboldalra is, baloldalra is, ahogy a helyzet megkívánja. Putyin önmagát úgy állítja be, mint az egyetlen megoldást a problémákra. Ezeket a technikákat elemzem a könyvemben. Arra a kérdésre, hogy van-e remény a nemzetépítőknek Oroszországban, a professzor a híres sakkmester Kaszparovot idézte, aki szerint az egyetlen reménye az orosz népnek, ha Oroszországot felszabdalják, az olyan tagállamok, mint pl. Dagesztán leválik. Így is 15 millió négyzetkilométer maradna a 140 millió orosznak.” – fejtette ki a szerző.

A beszélgetés végén felmerült még a párhuzam a cári Oroszország ellen lázadó XIX. századi Lengyelország és a ma harcoló Ukrajna jelene között, amivel a szerző részben egyet tudott érteni. „Az ukránokat nacionalistának tartja Putyin, tehát hivatalosan a fasizmus ellen küzd. Tudjuk, hogy ebbe a háborúba nagyon beszállt az USA is, de ott is sok befolyásos ún. „realista” él, akik stabil, biztonságos és kiszámítható világot szeretnének, ezért képesek lennének a kisebb országokat feláldozni, szemet hunyni azok bekebelezésén. A kicsiknek nincs semmi joga! Ez az imperializmus lényege.” – mondta Andrzej Nowak professzor.

Zárszóként felhívta a figyelmet a házigazda Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes gondolatára: a történelemnek egyetlen ura van, és súlyos tévedésben vannak mindazok, akik ezen a porondon próbálnak meg Istent játszani.
A másfél órás könyvbemutató a szerző dedikálásával zárult.