2021-ben jelentős szamizdatanyagot vásárolt a Laczkó Dezső Múzeum, majd hosszú távú kölcsönzés révén az állományába került a Petőfi Irodalmi Múzeum szamizdatgyűjteményének egy része. Ezzel az ország egyik legfontosabb ilyen jellegű irategyüttese jött létre. A gyűjteményben megtalálhatóak a legismertebb szamizdatfolyóiratok (Beszélő, Demokrata, Hírmondó, Égtájak között) példányai, valamint a legjelentősebb szamizdatkiadók (AB Független Kiadó, ABC Független Kiadó, Magyar Október Kiadó, Áramlat Kiadó stb.) kötetei. A magyar kiadványok mellett jelentős cseh és lengyel szamizdat is gazdagítja a gyűjteményt.

A „szamizdat” kifejezés alatt cenzúrázatlanul, nem engedélyezett módon előállított és terjesztett szövegeket (periodikák, könyvek) értünk, de a szövegeken túlmenően a fogalom magába foglalja ezek előállításának, terjesztésének, „fogyasztásának” a rendszerét is. A kifejezés Nyikolaj Glazkov orosz költőtől származik, aki az 1940-es években „önmaga számára, illetve önmaga révén kiadva”, végeredményben „önkiadó” értelemben használta, majd írta rá kézirataira. A szamizdat a szovjet-blokk országaiban, igaz különböző méretekben, mindenhol megjelent.

A totalitárius rendszerben a hatalom megvont alapvető szabadságokat (szólás-, sajtó-, vallásszabadság stb.), s az így kialakuló szabadsághiányos helyzetben a társadalom kitermelte ezek „pótlékait”, „kényszerhelyettesítéseit”, amelyek egyben a diktatúrával szembeni ellenállás mozzanatai is voltak. A hiány kényszerhelyettesítése minden esetben a rendszer (hol radikális, hol kevésbé radikális) tagadását jelentette. A szamizdat is tekinthető „kényszerhelyettesítésnek” a sajtó-, és véleményszabadság hiányában kialakult helyzetben.

A Múzeum új projektje a rendszerváltozást előkészítő, ahhoz vezető folyamatok közül a kulturális ellenállás jelenségeit járja körül. A szamizdat, mint a kulturális ellenállás egyik legfontosabb formája mellett a téma valamennyi aspektusát megvizsgáljuk. A szamizdat kerül a kutatás előterébe, de ezzel kapcsolatban nem csak a szamizdat előállításának folyamatára, a szamizdatban megjelenő, az első nyilvánosságban tabusított témákra koncentrálunk, hanem a terjesztésre, birtoklásra, olvasásra is. Megkíséreljük feltérképezni a terjesztés helyi modelljét, ennek kulturális, társadalmi vetületeivel együtt. Ki szeretnénk bővíteni a szamizdat fogalmát a 70-es évek végén megjelenő, folyóiratokban, könyvkiadókban manifesztálódó szamizdaton túl egyéb illegális módon sokszorosított, terjesztett szövegekre, kéziratokra. Megpróbáljuk felmérni a szamizdat-univerzum teljességét.

Ugyanakkor elhelyezzük a szamizdatot a korszak egyéb ellenzéki vagy ellenzékinek tekinthető tevékenységei között. Ezeket a zenében, irodalomban, egyházi életben jelentkező jelenségeket az is a szamizdathoz köti, hogy róluk nyíltan és cenzúrázatlanul kizárólag a „második nyilvánosságban”, azaz szamizdat kiadványokban lehetett információkat szerezni.

A kulturális ellenállás formáit megtaláljuk a támogatott, (ön)cenzúrázott művészettől elkülönülő művészeti kezdeményezésekben, eseményekben, az egyházakon belül létrejött vagy azokon kívül rekedt vallási közösségekben, a hivatalosan elfogadott könnyűzenének ellentmondó provokatív zenei irányzatokban, a divatban, a hagyományostól eltérő alternatív életmódkísérletekben.

A rendelkezésre álló forrásanyagok mellett gyűjtést indítunk, amely során Veszprém város és a megye polgáraihoz fordulunk. A kulturális ellenállás fogalmán belül minden jelenséget fontosnak tartunk, azaz minden a rendszerváltás felé mutató, a rendszer korlátai ellen ható folyamat, esemény, szerveződés emlékanyagát gyűjteni szeretnénk. Várunk ezzel kapcsolatban mindenféle írott dokumentumot, fotót, hangzó anyagot, tárgyi emléket!

A projekt nemzetközi összefüggéseket is felmutatva, az egész országra érvényes jelenségeket vizsgál helyi szinten. A kulturális ellenállás formáinak veszprémi megvalósulásait kutatjuk, amelynek eredményeit a 2023-ban megrendezésre kerülő kiállításon mutatjuk be a nagyközönség előtt.