1919. január 29-én kelt fel Balassagyarmat lakossága a nógrádi várost két hete megszállás alatt tartó cseh legionáriusok ellen, akiket a közelben állomásozó magyar katonaság segítségével még azon a napon kiűztek a településről.

Sass Elemér munkássága és életműve a II. világháborút követő kommunista diktatúra következtében mára szinte teljesen a homályba merült. A háború előtti események hiteles kordokumentumai, köztük az 1939–1942-es bécsi döntések nyomán Magyarországhoz visszatért felvidéki és erdélyi városok írásos anyagai pedig sokszor ugyancsak áldozatul estek a különböző hatalmi érdekeknek.

Somogyi Győző festőművész páratlan vállalkozásba kezdett az 1970-es években. Gyalogszerrel bejárta, majd dombok, házak, templomtornyok tetejéről megrajzolta a régi ország magyarlakta területeinek égi látványát. A fantasztikus mű elkészült és restaurált változata állandó jelleggel, a művész egyedi kiegészítéseivel, kizárólag kiállításunkon látható.

A régi Magyarország fennállásának mozdíthatatlan talpköve a vármegyei autonómia, a vármegyei élet és közigazgatás központja pedig a messze környék legtekintélyesebb, legpatinásabb épülete a vármegyeháza volt.