Diadalív, vesszőfonat, drótakadály árnyékában reklámplakátok, szöveges falragaszok, eredeti fotók, reklám- és propaganda képeslapok, karikatúrák és gúnyképek, uralkodók, hadvezérek és frontharcosok képével díszített porcelán asztali edények, a katonák egyszerű bádog evőcsészéje és kulacsa színesen idézik a Nagy Háborút.

Kis enteriőrök jelenítik meg a hátországi és a frontélet egy-egy mozzanatát: diadalmas hadba vonulás, hadigazdálkodás, áremelkedés, jótékonyság, menázsi a fronton, kantin, tábori pékség stb. A tiszti étkező asztalán ágyúlőszer hüvelyében álló, puskatöltény hüvelyekkel feldíszített karácsonyfa érzékelteti a végtelen távolságot az otthon és a harcmező között.

Tárlóba kerültek a rózsaszín tábori levelezőlapok, szerepelnek a piacokon és a konyhákban hősiesen helytálló asszonyok hadimozsarai és takarékos ételreceptjei, élelmiszerjegyek érzékeltetik az imába foglalt mindennapi kenyér megszerzésének nem mindennapi gondját.

A kantinablak párkányán üres söröspohár szimbolizálja a visszatérés reményét...

A rendezők az Érdekes Újság száz évvel ezelőtt feltett kérdésére a választ a látogatókra bízzák: „Ki érdemel meg jobban egy kitüntetést, az-e, aki pár óra alatt hidat ver egy folyón, vagy az, aki a hídon átkelve, megveri az ellenséget, az, aki napi hatvan kilométeren megveri az oroszt, vagy aki ilyen előnyomulás mellett élelemmel tudja ellátni a katonát?"

A kiállítás Spekál József mérnök ezredes magángyűjteményén alapul.

S. Nagy Anikó