A középkor idején már létezett iskolai oktatás a városban. Az első iskola feltehetően a Templomdombon, város központjában állt. A tanítás hajdani színvonalát dicséri, hogy a XIV-XV. században több tapolcai fiatal is eljutott Európa különböző egyetemeire.

1541 után azonban pusztító török támadások érték a környéket és a várost. 1550-ben a már megszűnt iskoláról tesznek említést. A Templomdombon várkastély épült, és kezdetét vette a másfél évszázadon keresztül folyó végvári harcok kora.

A török kiűzése után csak lassan tért magához a város és környéke. 1726-ban már ismét volt tanító, aki a plébános mellett kántorként is tevékenykedett. Az első név szerint ismert tapolcai tanító a nemesi származású Csutor András volt, aki 1739-ben már Tapolcán tanított. Ekkoriban építették ezt az iskolát is (a mai múzeum épületét), a romos törökkori végvár déli védőfalának tövében.

1813-ban nagyarányú felújítási munkálatok kezdődtek az iskolaépületen, amelyek befejeztével elnyerte ma is látható küllemét. Az említett korszak kapcsán meg kell jegyezni, hogy az iskola diákja volt a magyar felvilágosodás jeles költője, Tapolca szülötte, Batsányi János is, valamint e padokban sajátította el az írás-olvasás-számolás alapjait Török János is, aki később a tapolcai szabadságharcos honvédek közül a legmagasabb rendfokozatig, az alezredesi rangig jutott.

Az iskolában 1884-ig folyt a tanítás. Akkor némi átalakítás után a kántortanítók lakása lett, egészen a második világháborút követő időszakig.

Miután átekintetük a hajdani tapolcai iskola történetét, vessünk néhány pillantást a múzeumban kiállított tárgyakra, enteriőrökre. Az iskolatörténeti kiállítás főbejáratán belépve először a zsibongónak berendezett terembe jutunk. Az eredeti berendezési tárgyak között két életnagyságú gyermekbáb emlékeztet a századelő tapolcai iskolásgyermekeinek szerény és szegényes öltözetére.

Következik az osztályterem. Itt minden megtalálható, amit egy kántortanító az óráin használt. Térképek, színes faliképek, számtani magyarázó táblák, harmónium, katedra, csengő, osztálykönyv, és nem utolsó sorban az egykoron gyakran suhogó mogyorófavessző.

Míg a harmadik kiállítóteremben az egykori kántortanítók lakószobáját tekinthejük meg, a negyedikben tanszer- és szemléltetőeszköz-történeti gyűjtemény látható: XVIII-XIX. századi tankönyvek, csillagászati szemléltetőeszközök, gyertyás és petróleumlámpás diavetítők, melyek a letűnt korok lelkes tanítóit idézik.

(Szöveg: Hangodi László tanár, történész)