Gebhardt Antal 1887-ben Pécsett született. Középiskolai tanulmányait szülővárosában, a ciszterci főgimnáziumban végezte. Jogi doktori oklevelét 1910-ben Kolozsvárott szerezte meg. Öt évvel később egységes bírói és ügyvédi vizsgát tett a Budapesti Tudományegyetemen. Dr. Gebhardt Antal 1919-ben került a Dombóvári Járásbírósághoz, majd 1920-ban annak vezetője lett. A kilencven évvel ezelőtt beiktatott járásbíróról, annak ellenére, hogy 30 évet töltött a tolnai kisvárosban, annak lakói keveset tudnak, pedig abban az egy életben, melyet ő élt, három életpálya sűrűsödött össze!

A Dombóvári Városszépítő és Városvédő Egyesület, a Dombóvári Helytörténeti Múzeum és a Dombóvári Önkéntes Polgári Természetőr Egyesület karöltve szervezett tárlatot és adózott a természetjáró, a kutató és a bíró emléke előtt. A "természetbúvár bíró" tiszteletére 2010. szeptember 18-án nyílt meg az a tárlat, mely elindította a későbbi eseményeket.

A helytörténész sem tétlenkedett, felvette a kapcsolatot a Gebhardt leszármazottakkal, akik örömmel mondtak igent egy kis dombóvári látogatásra. A rokonok, nevezetesen Dr. Tamás (Szigetvár, fogorvos) és Dr. Benda Tibor (Kaposvár, állatorvos) valamint feleségeik a városban - beköszönve a helyi múzeumba - elsőként Dr. Riba Gézánál, városunk bíróságának elnökénél tették tiszteletüket.

Aztán a kis társaság a Konda-völgyi Természetőr Bázis felé vette az irányt. "Ez egy kis kiállítás egy nagy embernek" - mondta el Müller Ádám, a Helytörténeti Múzeum munkatársa. És valóban, mert ezen a pár négyzetméternyi helyen egy hatalmas embernek állítanak emléket, egy olyan bírónak, tudósnak és kutatónak, aki élete során kereste a kihívásokat, és mindig hajtotta a tudás utáni vágy.

A kis kiállítás pedig igencsak nagy örömöt szerzett a családnak: "Ha én most egy 14-15 éves fiatalember lennék, még itt is aludnék, mert annyira magával ragadó az, ami itt van. Ha visszagondolok az akkori énemre, én rajongtam a bogarakért, az egyes kiállítási tárgykért, vagy akárcsak egy fametszetért, vagy épp egy madárfészekért, ami itt is látható, tehát ezek magával ragadóak. És pont azt mondtam a kiállítás szervezőinek, ha ezt a fiatalság meglátja, akkor értő és nyitott szívekre fog találni, az egészen biztos" - mondta el a "természetbúvár bíró" unokája. S így, a nosztalgia pillanatában pedig fel kellett tenni a kérdést, mi volt az első történet, emlék, ami eszébe jutott nagyapjáról: "Az első történet az nagyon érdekes, mert én nagyon sokat jártam a nagyapámmal a gyűjtőútjaira Somogyban, a Zselic környékén. És az ottani éjszakázások, amikor kimentük éjszaka sátorral, ő kifeszítette a hatalmas fehér lepedőjét, megvilágította, és a bogarak oda rácsapódtak, majd besöpörtük őket az üvegekbe. Ez volt az első, ami bevillant, de persze tudnék számtalant mondani, hisz mi nagyon sok időt töltöttünk együtt. Én kalauzoltam itt, mert kaposvári gyerek voltam, és nagyon jól ismertem a környéket, ezért kirándulásain és gyűjtőútjain mindig elkísértem."

S bár a neves kutató rokonai most csak egy kevés időt töltöttek Dombóváron, mielőtt hazaindultak, elmondták, mennyire hálásak, hogy végre emléket állítottak Dr. Gebhardt Antalnak, s ide még visszatérnek, sőt remélhetőleg, miután a vándorkiállítás anyaga ismét városunkba érkezik, az ő relikviáik is bekerülnek a tárlat anyagába.

A kiállítást saját anyag és a Janus Pannonius Múzeum Természettudományi Osztályának kollekciójából és együttműködésével rendezték: Horváth Kata, Kisbenedek Tibor és Müller Ádám.
Ötletgazda: dr. Kriston Vízi József.