Debreceni Művelődési Központ Belvárosi Közösségi Háza

Gál András képeit díjazták különböző hazai és nemzetközi szalonokon, tárlatokon. 2018-ban megkapta az Esztergomi Fotográfiai Biennálén a Magyar Fotóművészek Szövetségének díját, de a Debreceni Tavaszi Tárlaton is több alkalommal díjazták alkotásait. Az utóbbi tíz évben 7 önálló kiállítással jelentkezett. Képeit szinte csak analóg kamerával készíti és lehetőség szerint maga laborálja. Ennek megfelelően az alkotások a szürkeskála teljes spektrumát kihasználva, fekete-fehérben mutatják meg a világot, a világát. Saját bevallása szerint, gyakorlatilag állandóan fényképez, amikor nincs nála kamera akkor is, fejben. Szigorúan felosztva két nagy csoportba sorolhatók a képei, az emberek és a természet.

Műcsarnok

A Sza­bad­já­ték / II. Kép­ző­mű­vé­sze­ti Nem­ze­ti Sza­lon ki­ál­lí­tá­son mint­egy 200 al­ko­tó friss, az utób­bi öt évben ké­szült mun­ká­it – fest­mé­nye­ket, szob­ro­kat, gra­fi­ká­kat, vi­deó­mű­ve­ket és ins­tal­lá­ci­ós al­ko­tá­so­kat – lát­ha­tunk a Mű­csar­nok ter­me­i­ben.

Magyar Nemzeti Galéria

A jelenlegi időszak bezártsága a rengeteg nehézség mellett teret és lehetőséget ad arra is, hogy a megszokott élethelyzeteket újratervezzük, valamint a folyamatosan körülöttünk lévő embereket újra megismerjük. Ennek egyik legszebb terepe a családban lévő erő megtapasztalása. A folyamatos napi rutin leegyszerűsíti a családtagok közötti kapcsolatot. Apró pillanatok, gyorsan elhangzó mondatok mellett megyünk el, amelyekre már nem is figyelünk oda. A koronavírus okozta zárás azonban akaratlanul is egymás felé fordítja az embereket, családtagokat. A pillanatok megmaradnak, a mondatok szöveggé formálódnak.