A Legenda Aurea szerint Montpellier-ben született, a francia város kormányzójának fiaként. Születésétől egy vörös kereszt csodajele volt a mellkasán, isteni kiválasztottságát jelölve. Húszévesen veszítette el szüleit, ekkor földi javait szétosztotta a szegények között, és kolduló zarándokként Rómába indult. A városban éppen pestisjárvány dúlt, Rókus a kórházakban ápolta a betegeket, és kezének érintésével, illetve a kereszt jelével meg is gyógyította őket. Végül Piacenzában maga is megbetegedett, el kellett hagynia a várost, és a környező erdőben épített magának egy kunyhót, ami mellett csodálatos módon egy patak eredt, ivóvizet biztosítva számára, és egy, a környéken lakó nemes kutyája látta el élelemmel, aki a sebeit nyalogatva meg is gyógyította.

Miután titokban hazatért Montpellier-be, elfogták és kémkedés vádjával börtönbe vetették, ahol öt év után meghalt anélkül, hogy felfedte volna, hogy ki ő. A Legenda Aurea szerint halálakor egy angyal szállt le a mennyből, és egy arany betűkkel írott táblát helyezett a feje mellé. Végül az emberek felismerték, szentté avatták, és templom is épült tiszteletére. Halála után két évtizeddel, 1347-ben kezdődött a nagy európai pestisjárvány.

Francesco Diedo, Brescia városának velencei kormányzója Szent Rókus élettörténetében (Vita Sancti Rochi, 1478) leírta, hogy a konstanzi zsinaton, 1414-ben a fenyegető pestisjárványt megállították a Szent Rókus közbenjárását kérő körmenetek és imák.

Szent Rókus tisztelete az egész világon elterjedt, holttestét 1485-ben Velencébe szállították, sírja a róla elnevezett konfraternitás templomában, a San Rocco-ban található. Ábrázolásai, festmények, szobrok sokasága a 15. század végétől terjedtek el. Ikonográfiájának mindig megjelenő eleme a ruhája alól kilátszó bal lábán látható mély seb, valamint lábainál a kutya, gyakran kenyérrel a szájában. A nagybaracskai festett szobor is ilyen, itt a kutya nyalogatja a sebet. A felirat az adományozó, valamint a felújítást végzők, és az azt megrendelő közösségre utaló szöveg.