"Az Illés-kút - ez a középkor óta ismert, bővizű forrás - a XVII. század végén kapta nevét a próféta napján idezarándokoló pesti szerbektől. A híres helynek kijáró megkülönböztetett figyelem jele, hogy fölé, az 1795 és 1798 közötti esztendők valamelyikében díszes kútházat emeltetett a város. Jórészt elbontották azonban az 1830-as évek derekán, az első magyar katonai nevelőintézet, a Ludovika megalapítói. Lassan kerek egy évszázada senki sem tudta immár a városban, hol is volt valaha".

(A fenti szöveg a felújított Illés-kút kútházának falán található táblán olvasható.)

Ezt a vízvevő helyet már a középkorban is ismerték, a később fölé épített kútházat az 1800-as évek elején Illés szobrával díszítették. A terület a város határán kívül esett, ahol akkoriban még nagy számban volt található apróvad, így rövidesen a pestiek kedvenc kirándulóhelye lett. Kedvelték az Illés-kút kristálytiszta forrásvizét is, a kert (ma Orczy-kert) közepén elterülő tavon pedig csónakáztak.

Az Illés (Éliás)-kút valaha az egyik legjobb minőségi közkút volt Pesten. A XVII. századtól a kút a magyarországi szerbek kultikus helye lett. Minden évben itt tartották az Illés napi (július 20.) szertartásokat (víz-szentelés). A kutat a Ludovika épületegyüttesének építésekor megszűntették, emlékét csak a közeli Illés utca őrizte meg. Jelentős ásatások és kutatások nyomán a kilencvenes években került felújításra, azóta újból a görögkeleti szerb egyház egyik búcsújáró helye.

A kútház a legújabb felújítások után ismételten várja a látogatókat.