…Mesénk főhősét az emberiség örök misztériuma hajtja: létezik-e az örökélet- Halhatatlanság Országa? Királyfink hosszú útja során csodatevők segítségével, végül célba ér. Sokáig mégsem tudja élvezni az időtlenséget, erős honvágya miatt visszatér meglátogatni apját, anyját. ám míg ő Halhatatlanság országában néhány napot eltölt, addig a földön több ezer esztendő szalad el. Ezért szüleit sem találhatja meg, s az elárvult királyfira ekkor rátalál még az öreg Halál is. Végül a Halhatatlanság országának királynője és a Halál küzd meg egymással a királyfiért…

 

A székesfehérvári Szent István Király Múzeum 1987-ben rendezte meg az I. Nemzetközi Művészkönyv-kiállítást. Ezzel a múzeum olyan területre lépett, olyan területet igyekezett felfedezni és a közönségnek bemutatni, amely világszerte évtizedek óta az érdeklődés középpontjában állt, Magyarországon azonban csak a 80-as évek folyamán indult fejlődésnek. A beérkezett közel 400 művészkönyv kitűnő áttekintést nyújtott a műfajról, megjelentek mindazok az áramlatok, amelyek a művészkönyv jelenét meghatározták, de képet adtak a világban jelenlévő művészeti-vizuális gondolatokról és törekvésekről is. A kiállított művekből a művészek 240 alkotást ajándékoztak a múzeumunknak. így alakult ki az ország első múzeumi művészkönyv-gyűjteménye. A sikeres első kiállítást 1994-ben a II. Nemzetközi Művészkönyv-kiállítás követte. A III. Nemzetközi Művészkönyv-kiállítás megrendezésére 2000-ben került sor, a Szent István Király Múzeum és a Városi Képtár–Deák Gyűjtemény közös szervezésében, a Deák Képtárban. A IV. Nemzetközi Művészkönyv-kiállítást 2006-ban rendeztük meg. A gyűjtemény folyamatosan gyarapodik, jelenleg mintegy 1500 munkát tartalmaz (körülbelül 60 magyar és 500 külföldi művész alkotását), melyeket főként az alkotók ajándékoztak a múzeumnak. Ezek a képzőművészeti alkotások különböznek a hagyományos könyvektől, funkciójuk nem az olvasás. Míg a legtöbb ember egyetértene a könyv definíciójában, nehézségekbe ütközünk, ha a művészkönyvet egyetlen, egyszerű állítással szeretnénk jellemezni. Ha művészkönyvről beszélünk, a könyvre vonatkozó meghatározás elveszti egyértelműségét – akár a formátumot, anyagot vagy a tartalmát nézzük: a művészkönyv elsősorban műalkotás. A legváltozatosabb technikákkal (másolás, nyomtatás, metszés, ragasztás, forrasztás, varrás), a legkülönfélébb anyagokból, eszközökből (fa, papír, műanyag, réz, ólom, vászon, gipsz, textil) készülnek. A művészkönyvek bővelkednek vizuális ötletekben és tartalomban; színesek és változatosak. 2013. május 18-án a Szent István Király Múzeum és a Városi Képtár – Deák Gyűjtemény megrendezi az V. Nemzetközi Művészkönyv-kiállítást.

 

Solt András grafikusművészként – már a diplomamunkájában és későbbi grafikai sorozataiban is – a jelet mint grafikai motívumot, filozófiai kategóriát értelmezi. Képein sokrétű tapasztalatként vannak jelen a már hagyománnyá vált metafizikusok, konstruktivisták, szürrealisták. De alkotásai mégsem egyszerű posztmodern kompozíciók. Minden grafikájában ott a fény, ez legnehezebben formába önthető vizuális elem. A grafikusi jelértelmezés sajátos alkotói megfogalmazásáért Solt András 2011-ben megkapta a Miskolci Grafikai Triennálé Minisztériumi díját. A székesfehérvári kiállítása a korábbi években elkezdett alkotói folyamat legteljesebb összefoglalója, a már megfogalmazott alkotói törekvéseit folytatja, gondolja tovább. Képeinek fő tartalmi problémája: a jel és jel-nélküliség, a szín-színtelenség, a forma-formahiány, az „épített” tömegek, illetve azok hiánya. Grafikái formai szempontból egy perspektivikusan ábrázolt, ablakszerű nyílásra építenek. A kompozíciók ki- és betekintést engednek, megmutatnak dolgokat és gondolatokat, egy megfigyelő szempontjából jelenítik meg az eseményeket. Ez a megfigyelő lehet maga a művész, de a megfigyelési és értelmezési folyamatnak aktív részese a néző is. Láthatjuk az események hömpölygését, láthatjuk saját döntéseink eredményét. Az ablaknyílás motívuma köti össze a képeket. Az ablak hol összeköt, hol szétválaszt, hol ki- és betekintést enged, hol kivetülést eredményez. A fehérvári kiállítás címe elsősorban tartalmi, koncepcióbeli elemekre utal, másodsorban pedig a technikai kivitelezésre. Rendkívül szubjektív sorozat, mindamellett, hogy a megfigyelés, a kísérletezés elengedhetetlenül a tárgyilagosságáról szól. Az új grafikai sorozat erről a feloldhatatlan ellentétről – döntésképtelenség következtében a bizonytalanságból kivezető utak lehetőségéről, a magabiztosság megtalálásáról, a bizonytalanság megszüntetéséről – szól. Technikai szempontból több grafikai blokk jön létre. A technikai kísérletezés fontos részét képezi a sorozatnak. A cianotípia grafikai elemként való felhasználása, a fénymásolatok, a computer által módosított elemek beemelése új irányokat mutatnak Solt András számára. Az a tény, hogy a hagyományos sokszorosító grafikai eljárásokat – mint pl. hidegtű, alumíniummaratás, szitanyomat – sikerült szerves egésszé formálnia a nem hagyományos technikákkal, további motivációt és inspirációt adnak a művésznek.