Az Észak-Magyarországon, a Vértes-hegység északi részén fekvő Majk területét az Árpád-korban a Csák nemzetség kapta meg királyi adománybirtokként. Első okleveles említése 1235-ből való, amikor is a veszprémi esperességhez tartozó fiókegyházként említik. Okleveles adatok igazolják azt is, hogy már 1252 előtt fenn állt a majki premontrei prépostság, melynek patrónusa a Nagyboldogasszony volt.

Az évszázadok során többször gazdát cserélt Majk területe és maga a prépostság is, amely a XVI. század első felében a Vértes falvainak nagy részét feldúló, felégető, portyázó török csapatok útvonalába esett. 1727-ben gróf Esterházy József országbíró, Komárom megye főispánja vásárolta meg az 1200 hold területű, szántóföldből, szőlőből, rétből, legelőből, erdőből, halastóból, három malomból és a volt premontrei kolostor és templom romjaiból álló Majkpuszta területét. Ő volt az, aki viszonylag új majki birtokát 1733-ban a kamalduli szerzetesrendnek adományozta a remeteség megépítéséhez.

A Nepomuki Szent Jánosnak szentelt templom építése 1753-ban kezdődött meg. A kolostor vezértervének előkészítésével Esterházy a neves barokk építészt, Franz Anton Pilgramot (1699-1761) bízta meg. Pilgram koncepciója sajnos nem valósulhatott meg maradéktalanul. Az 1770-ben befejeződött építkezés során az eredetileg tervezett 20 remetelakból csak 17 készült el. A házak magyar arisztokrata családok adományaiból épültek, donációjukat a lakok főhomlokzatán elhelyezett címerük jelzi. Az épületek közrefogják a remeteség templomát.

Az emeletes főépületben kapott helyet a remeteség felügyelőjének (prior) és az átutazó vendégeknek a szállása, az alapító kegyúr lakosztálya, a laikusok számára is igénybe vehető vendégfogadó, valamint a refektórium (a közös ebédlőterem), a könyvtár, a levéltár, a gyógyszertár és a börtön.

Az udvaron díszes kút áll, az Eszterházy-család címerével.

(Részlet a Bardi Terézia - Wisnovszkyné Hajdi Márta: Műemlékek Állami Gondnoksága, 2004. c. kiadványból)