A kásádi tájház hűen mutatja be a Dráva-menti sokácok egykori lakáskultúráját, képet ad népművészetükről, de betekintést nyújt valamikori életmódjukba is.

A sokácok a horvát etnikum egyik kisebbségét képezik. Két nagyobb csoportjuk az ún. falusi ill. mohácsi, Mohács környéki és a Dráva-menti sokacok. A Dráva-menti sokác települések Magyarországon a következők voltak: Alsószentmárton, Kásád, illetve szórványként éltek Beremeden és Siklóson is. Az 1960-as években Alsószentmártonból lassanként beköltöztek a közeli Siklósra.

Kásád (Baranya megye) Magyarország legdélibb települése, lakossága a XIX. század első felében színtiszta sokác volt. Életmódjuk főleg a földművelődéshez és állattenyésztéshez igazodott. Zárt településként a XX. század második felében még sokáig megtartották viseletüket, szokásaikat. Jellegzetes szőtteseik különösen szépek és értékesek.

A kásádi sokác tájház hosszanti elrendezésű, szalagház formájú. Falainak anyaga vályog, teteje nád. Az épület alapja a három osztatú lakótér: szabadkéményes konyha kemencével, lakószoba és kamra. A ház többi részét egy lakókamra, istálló és kocsiszín teszi ki. Az udvaron megtalálható a táj jellegzetes, lábon álló, fából ácsolt disznós ólja, a szintén fából ácsolt és festett gabonatároló, az ún. hombár, valamint egy gémeskút.

Az épület teljes berendezése is megtekinthető a kiállításon: lakószoba vetett ággyal, sarokpad, egyéb jellegzetes konyhai eszközökkel, kamra a helyileg készített tároló eszközökkel. Az épület további helyiségei is korhűen tükrözik az adott tájegység jellemzőit.