A szabadtéri néprajzi kiállítóhelyként működő, utolsó tulajdonosáról Schumacher-háznak nevezett épület 1825-ben épült. Oromfala vakolatdíszes: az oromcsúcs alatt egyszerű függöny és cseppdísz, továbbá vakolatkeretes padlásszellőzők találhatók, egy kör alakú mezőben az építés évszáma olvasható. Udvari homlokzatán oszlopos tornác húzódik. Innen nyílnak a helyiségek, mindegyik külön bejárattal.

Középen található a szabadkéményes konyha. Hátsó fala elé középre építették a Bakony és Balaton-felvidék falvainak jellegzetes hasáb alakú kemencéjét a takaréktűzhellyel (sparherd) együtt. A falitéka vagy falikászli polcain a féltettebb konyhai eszközök, tálalóedények kaptak helyet. A fazekas polcon cserép tárolóedények találhatók. A konyhából nyílik a kamra. Itt láthatók a főző- és tárolóedények, a lisztesláda, továbbá szalmából készült különféle szakajtók, hústartó, mérleg.

A hátsó szoba (lakószoba) régiesen berendezett, de itt helyezték el az utolsó vázsonyi takácsmester, Szauer Ágoston szövőszékét is. A bejárattól balra áll a zöldmázas szemeskályha és az 1878-ban készült intarziás ágy, előtte egy 19. századi, faragott háttámlájú székekkel. A bejárattól jobbra egy 1829-ben készült fiókos láda, a szoba egyetlen tároló bútora látható. Az asztalon, az ágyon és az ablakokon félünnepi textíliák sorakoznak. A falakon szentképek jelzik, hogy a család római katolikus volt. Az ajtó mellé szenteltvíztartó és rózsafüzér került.

Az első szobában az egykori kézműves mesterségek mai művelői időszaki kiállításokon mutatkoznak be. A pincében a szőlőművelés és bortárolás eszközei kaptak helyet. A ház mögötti pajtában mezőgazdasági szerszámok és a gazdaságban szükséges eszközök találhatók. A lakóházzal szemközti istállóban egy nagyvázsonyi rézműves dinasztia utolsó képviselőjének, Pintér Rudolf rézművesnek teljes szerszámkészlete látható.

(S. Lackovits Emőke írása nyomán)