A Néprajzi Múzeum Magyarország egyik legrégibb kulturális intézménye, mely 1872-ben a Magyar Nemzeti Múzeum egyik osztályaként alakult meg. Első gyűjteménye Xántus János kelet-ázsiai kollekciója volt, majd az 1880-as évektől a magyar nép kultúrájának eltűnőben lévő tárgyi világa került a kutatók érdeklődésének homlokterébe, de nem szűnt meg a szomszédaink, a rokon népek és a távoli kontinensek tárgyi világa és életmódja iránti érdeklődés sem. Ma a Néprajzi Múzeum közel negyedmilliónyi műtárgyat őriz, melynek kétharmada a magyar anyag. A múzeumban olyan kiváló tudósok és személyiségek dolgoztak mint Jankó János, Vikár Béla, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Lajtha László, Bátky Zsigmond, Györffy István és Viski Károly.

Az intézmény önálló múzeummá 1947 után vált.

Több átmeneti helyszín után 1924-ben került az egykori tisztviselőtelepi gimnázium épületébe, ahol ötven évig működött. 1973-ban kapta meg a Kossuth téri, volt Igazságügyi Palota nagyobb részét, ahova több éven keresztül költöztek át gyűjteményei.

Napjainkban a Néprajzi Múzeum a kontinens egyik legjelentősebb néprajzi intézménye, páratlan műtárgyállományával, jelentős archívumával és könyvtárával.