A szakmaszeretet és a magyar malomipar gazdag hagyományaira való tekintettel már 1945 előtt is többször felmerültek igények és javaslatok malomipari szakmúzeum létrehozására, ám konkrét lépéseket csak a malomipar 1948-1952. évi államosítása után tettek az ügy érdekében. Ekkor ugyanis nagyszabású szerkezeti változások történtek. Az iparág túlméretezettsége miatt tömegesen leállították a korszerűtlenné vált kismalmokat és jelentősen fejlesztették az üzemben maradt körzeti malmokat. Az államosítás idején még 2282 malom működött hazánkban, számuk 1978-ig folyamatosan 148-ra csökkent.

A leállított malmok felszámolásakor sok muzeális értékű gépet, berendezést és felszerelési tárgyat szereltek ki. Szerencsére ekkor lelkes szakemberek megkezdték ezek gyűjtését, és a gabonaipari vállalatok közreműködésével gondoskodtak a gyűjtemény központi elhelyezéséről.

A Gabona Tröszt irányításával ebből a gyűjteményből hozta létre és nyitotta meg 1978-ban a Gabonaforgalmi és Malomipari Szolgáltató Vállalat az állandó jellegű malomipari történeti kiállítást, amely az első években zártkörű volt, csak szakoktatási célokat szolgált.

Később, 1984-ben a kiállítást a Művelődési Minisztérium Malomipari Múzeum elnevezéssel, országos gyűjtőterületű szakmúzeummá nyilvánította. A múzeum ekkor nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt.

A múzeum állandó kiállításának alapterülete kb. 750 négyzetméter. A földszinten és egymás felett négy emeleti helyiségben, több mint 300 tárgy, 60 tabló, sok száz kép és okmány szemlélteti a magyar malomipar történetének teljes keresztmetszetét és fejlődésének tanulságait.

Kirsch János