A Barcsay Múzeum 1978-ban nyílt meg egy XIX. század elején épült polgárházban. A házat egy német eredetű család lakta másfél évszázadon keresztül. Tőlük bérelt lakást a Stéger család, melynek híres tenorista sarja: Stéger Xavér Ferenc is itt született.

Az épület eredeti funkcióit (orvosi magánrendelő, kerékpárjavító műhely, illetve lakószobák) szolgáló termek igen alkalmasnak bizonyultak a viszonylag kis méretű képek számára, a néhány nagyméretű alkotás pedig - a mester tevékeny közreműködésével - a zárófalakra került.

Barcsay Jenő (1900-1988) művészete nemcsak Szentendrén, hanem a XX. századi magyar művészettörténetében is fogalom: a konstruktivizmus, sőt a figuratív konstruktivizmus képviselője, közösségi épületek mozaikjainak, falitextiljeinek alkotója, a művészeti oktatásban és az orvos továbbképzésben is alkalmazott Művészeti Anatómia szerzője.

A kiállítótermekben az életművet jól érzékeltető válogatás látható. Huszonhárom évesen, főiskolás korában festett legkorábbi képe, "A falu bolondja" főiskolai mesterének hatását mutatja.

Egyik leghíresebb képe az 1928-ban festett "Munkáslány". Kétalakos "Munkásnők" című képe viszont már későbbi magyar hagyományokat összegez. Ugyancsak ehhez az expresszionizmushoz tartozik az épület folyosójának végén látható három rézkarc. Barcsay kutatja a táj rejtett arculatát, a felszínt alakító erőket és ez a lényegkeresés egész munkásságára érvényes.

Figurális kompozícióinak mindegyike freskóra kívánkozó tömör formálású, igazán konstruktív alkotás. Ilyenek a textileken megfogalmazott, végtelen egyszerűsítésű, de rendíthetetlen nyugalmú és méltóságú emberalakok, vagy a márvány mozaikon látható négy asszonyalak.

Ezek az egymást támogató bábuformák egyúttal a közép-európai ember életlehetőségeire adott XX. századi válaszok is. Eltűnődő, magukba mélyedő, csöndes életérzést tükröző emberi alakok - amilyen volt alkotójuk is.