1871 és 1877 között, a komáromi erődrendszer részeként, Új-Szőny körkörös védelmét biztosító védelmi rendszer legutolsó tagjaként épült meg az Igmándi erőd. Az osztrák hadmérnökök által tervezett legyező alakú erősség földsáncok mögé rejtett, szárazárokkal és lőréses folyosóval védett széles arcvonallal néz dél felé, az ellenség irányába. Az erődben gyalogsági szállásokat és lőszerraktárakat alakítottak ki. A helyiségeket fedő földsáncokon ütegállásokat helyeztek el.

Az erőd 250 m hosszú kazamata-folyosóján 1965-ben nyílt meg a Klapka György Múzeum első kiállítása, a római kőtár, mely 1993-ban átrendezésre került. Ekkor a műemléképület hangulatos belső helyiségeiben kaptak helyet a Komárom keleti városrésze, Szőny területén talált kőfaragványok.

A halottkultusszal kapcsolatos, az evilági életöröm túlvilági továbbélését szimbolizáló sírkövek és szarkofágok, a római vallás sokrétűségét szimbolizáló oltárkövek, valamint a mérföldkövek és különböző építési tagozatok felirataiknál, ábrázolásaiknál fogva egy rég elpusztult település, Brigetio szervezeti felépítésével, lakói mindennapjaival, életről és halálról alkotott elképzeléseivel ismertetnek meg minket.