A székesfehérvári Szent István Király Múzeum, mely egyben a Fejér Megyei Múzeumok Igazgatósága, a Magyar Nemzeti Múzeum után Magyarország egyik legnagyobb múzeumi gyűjteményét őrzi.

Az 1873-ban alapított közgyűjtemény jelentős régészeti, néprajzi, újkortörténeti és páratlan XX. századi képzőművészeti anyagát a múzeum tudományos kutatói a gyűjtést és feldolgozás követően állandó és időszaki kiállításokon tárják a látogatók elé.

A 17 Fejér megyei állandó múzeumi kiállítás, emlékmúzeum, skanzen, irodalmi emlékhely stb. közül is kiemelkedik az Európa Nostra-díjas Palotavárosi Skanzen, illetve az 1993-ban, az UNESCO által meghirdetett, az év Európai Múzeuma pályázaton különdíjjal kitüntetett állandó régészeti kiállítás a múzeum székesfehérvári központi épületében, a barokk stílusú egykori jezsuita rendházban.

A tudományos kutatások szakmai tapasztalatcseréi a visszatérő rendszerességgel Székesfehérvárott megtartott hazai és nemzetközi konferenciák, melyekhez mindenkor az adott témakört összefoglaló nemzetközi kitekintésű, nagyvolumenű időszaki kiállítások kapcsolódnak, különösen a római kori régészeti kutatások tárgyában (A Kelták KözépEurópában, a Nemzetközi Limes-kongresszus, stb.) s a Nemzeti Emlékhelyhez köthetően a kora középkori történeti és építészeti kutatások témájában.

A kutatómunka eredményei a múzeum által megjelentetett periodikákban kapnak még nyilvánosságot. A Szent István Király Múzeum Közleményei sorozataiba több, mint negyven éve jelennek meg a múzeum tudományos évkönyvei, a konferenciák összefoglaló tanulmánykötetei, a helytörténeti és néprajzi kutatások egy-egy szakaszát lezáró tematikus kiadványok, illetve az állandó és - lehetőség szerint - a mindenkori időszaki kiállítások katalógusai. A közleményekben megjelent kiadványok száma meghaladja a háromszázat.