Ófalu az 1750-es években Hessenből, a Fuldai apátság területéről népesült be németajkú lakossággal. Lakói adózó zsellérek és jobbágyok voltak. Az 1880-as évekig erdei munkából, később szarvasmarhatartásból éltek.

A település mai nevezetessége, az esztergált székek készítése Bátaapátiból és Zsibrikről, a szomszédos Meszesvölgy (Kalktal) közvetítésével került Ófaluba. A mesterség meghonosodását a környező erdők faanyaga és a gyékénysásban gazdag tavak is biztosították. A nyersanyagok nyári begyűjtését követően feldolgozásuk családi összefogással, télen történt. Az 1940-es évekig a szomszédos falvakba a székeket háton vagy szekéren szállították, valamint a baranyai, tolnai és a bácskai vásárokon értékesítették.

A faesztergályos mesterség 1919-től a kisdorogi származású Pausch család beköltözésével indult meg Ófaluban. Műhelyükben főleg tornácoszlopot, bölcsőt, ágyat, fogast, rokkát és törölközőtartót készítettek. A faluban jelenleg is dolgoznak faesztergályosok és székesek. Hagyományos ízlésű készítményeik új vonásokkal gazdagodnak.

Az ófalui tájház - a helybeli faesztergályos és székes mesterség bemutatására - 1979 októberében nyílt meg. A jellegzetes lakóházat az 1830-as években építette a 20 holdat birtokló Hahn család. Az istállót és a pajtát az 1920-as években emelték.

A tájház szobaberendezését helyben gyűjtött, többségében a századfordulón készült esztergált bútorok képezik. A hátsó helyiségben hagyományos formájú, de újabban készült ülőbútorzatokat állítottunk ki. A pajtában gazdálkodási eszközöket, az egykor műhelyként is használt istállóban esztergapadokat és kéziszerszámokat láthatunk.

Az Ófalui tájház tetőszerkezete 1999. augusztus 7-ére virradóra, villámcsapás következtében leégett. A kiállítás berendezésének kimentésében szinte a falu egész lakossága részt vett. E példaértékű hozzáállásnak köszönhetően az egykor helyben gyűjtött tárgyak kivétel nélkül megmaradtak. A tájház újjáépítésére a helybeliek és több támogató fogott össze. Az Ófalui önkormányzat és a Janus Pannonius Múzeum munkatársainak együttes munkája lehetővé tette, hogy egy esztendő elteltével ismét beléphessünk a megye egyik leglátogatottabb tájházába.

Lantosné Imre Mária