Vörösvárt és Borosjenőt - a Budai Hegyvidék két legrégebbi faluját - 1695-től egy összeírás Weindorf néven említi. A német ősök biztosan nem regisztrált csoportban érkeztek, sem számuk, sem származási helyük nem ismert. Valószínűleg dél-német tartományokból jöttek, a szájhagyomány szerint a Fekete-Erdőből.

A község nemcsak nevét (Weindorf - "Szőlőfalva"), de jómódját is a szőlő és borászati kultúra meghonosításának köszönheti. A lakosság nagyobb része mezőgazdaságból élt, de önellátó volt az ipar és a kereskedelem terén is. Az első gyári munkás bejegyzés már 1861-ből származik.

A Német Nemzetiségi Tájházként ismert U-alakú épület az 1920-as évek elején épült, és 2006 óta működik kiállítóhelyként. Tulajdonosa Szedlák Alfréd nagygazda volt.

A tájház fő épülete, egy közösségi helyiségből, mellette a Helytörténeti Gyűjtemény pedig egy korhűen berendezett konyhából és egy szobából áll. A gyűjtemény a sváb paraszti élet használati tárgyait, valamint a korabeli népviseletet mutatja be.

A gazdasági épületek nem maradtak fenn, csupán a szénapadlás és a három pince, melyből kettőt helyreállítottak. Ezekben a helyi borosgazdák bemutathatják boraikat, borversenyeket, borkóstolókat rendeznek.

A Német Dalkör rendszeres próbáit, valamint az általános iskola helytörténeti óráit az épületben tartja. A tájház nagyméretű fedett színpadával, tágas udvarával, borpincéivel és az újonnan elkészült és beszentelt kenyérsütő kemencéjével számos iskolai és falubeli rendezvénynek, mint búcsú, falunapok, koncertek, és különböző hagyományőrző kórustalálkozóknak ad otthont.