Trautsondorf, Trauczonfalva, mai nevén Hercegkút a világörökség részét képező Tokaj-Hegyalja egyik bortermelő községe.

A német ősök első csoportja a Bódeni-tó és a Fekete-erdő vidékéről közel 260 évvel ezelőtt érkezett, amit az 1750. augusztus 15-én kelt Telepítvényi-levél tanúsít. A Dunán jöttek hajóval, illetve az ún. ulmi tutajjal Budáig, onnan pedig szekereken és gyalog.

Az ideérkezőktől az otthonteremtés kemény helytállást követelt: bokorirtás, erdőkivágás után a házépítéshez szükséges telkek kialakítása következett mintegy 4-5 évig. Ez ideig sziklába vájt pincelakásokban laktak, a lakosságnak egy közös kemencéje volt, lisztet a kenyérsütéshez pedig a pataki uradalom biztosított.

A létfenntartás alapja a környező szőlőbirtokon végzett bérmunka volt. 1867-ben az úrbéri rendezés során jelentős földterület jutott a községnek, emellett a környező települések eladásra kínált földterületeit sorra megvásárolták. A 19. század végén a filoxéravész után nagy területeken szőlőtelepítésbe kezdtek és ezt követően lett a környék a Tokaj-hegyaljai zárt borvidék tagja. A szőlőművelés és borkészítés a mai napig meghatározó a hercegkúti emberek életében, a vallás mellett a másik sarokpont az itt élők gondolatvilágában.

A korabeli tárgyakat, emlékeket bemutató tájházat 2006 júniusában villámcsapás érte, lángra kapott a nádfödém és teljesen kiégett. A hercegkúti lakosok által hosszú évtizedeken át őrzött, majd a kiállítás korhű berendezése céljából felajánlott bútorok, eszközök, okiratok pótolhatatlanok, mindegyikéhez személyes emlékek fűződtek. A 2007. évben megtörtént építészeti rekonstrukciót követően egy új, hasonlóan gazdag gyűjteménnyel büszkélkedő, a helyi közösség összefogását szimbolizáló tájház létesült, amit ismét minden Hercegkúton élő magáénak érez. A kiállítás különlegessége például egy 1900-ból származó festett menyasszonyi láda, illetve egy 1875. évben készült bölcső.

A régi parasztporták jellemzői voltak a közös udvarral kialakított lakóházak (hosszúház), kis ablakokkal és szemben álló gazdasági épületekkel. Elejétől haladva: tisztaszoba, konyha (ebben állt a kemence a szabad kéménnyel), lakószoba. Ezután a kamra, istálló és gazdasági helyiségek következtek. Jellegzetes építkezési forma még a lakóháztól távolabb, körülbelül 25 méterre lévő csűr épülete, amely a termények, szálas takarmányok tárolására szolgált.