A 18. században a Tettye patak völgyében vízenergiát hasznosító iparágak épületei sorakoztak. Ezek egyik kiemelkedően értékes példája az a szárítópadlásos "tímárház", amelyben Pécs újkori történetét bemutató kiállítását helyezték el. Az emeleti Iakótérben egy biedermeier és egy századfordulós, historizáló berendezésű szoba tekinthető meg.

A török hódoltság megszűnte (1686) után a püspökök befolyásával küszködő polgárság örökös harcainak a szabad királyi városi rang elnyerése (1780) vetett véget, amely elősegítette a polgári fejlődést, a céhek fokozatos átalakulását manufaktúrákká. A tárgyi emlékek mellett eredeti dokumentumok, fényképek, enteriőrök, épület- és városmakettek gazdagítják a kiállítás anyagát.

Az Osztrák-Magyar Monarchia létrejöttével az ipari fejlődés felgyorsult, a mecseki szénvagyon kiaknázása más területeken is ösztönzően hatott gyárak, üzemek létesítésére; az anyagi gyarapodás a város közlekedési (vasút, villamos) közüzemi, kulturális (színház, egyletek) és társadalmi struktúrájára is előnyösen hatott. A kiállítás anyaga a II. világháborút követő átalakulás időszakával (1945) zárul.

Pécs történetének áttekintése után, kilépve a múzeumból a látogatók élményét gazdagítja a "tímárház" udvarának megigéző hangulata.