Jelenlegi helyén a Szent István Ház padlásterén (Kalocsa, Szent István út 6.) 1991 óta üzemel a múzeum. Korábban a Piac téren lévő Malom épületében őrizték a paprika történetével, feldolgozásával kapcsolatos dokumentumokat és eszközöket.

A múzeum a fűszerpaprika történetét mutatja be attól a pillanattól kezdve, hogy az átkelt az Óceánon. Hazánkba török közvetítéssel jutott el a később legmagyarabb fűszerré vált paprika. Kezdetben csak gazdag főúri kertekben jelent meg, dísznövényként. Miután Napóleon blokádot emelt Európára az indiai bors helyét a fűszerpaprika váltotta fel. Ráadásul gyógyszerként is bevált különböző betegségek ellen (pl. skorbut megelőzésére ill. az immunrendszer erősítésére).

Hazánkban Kalocsa és környéke, ill. Szeged és környéke a leghíresebb fűszerpaprika termelő helyek. Itt a legmagasabb a napsütéses órák száma (több mint 2000 óra /év).

A paprikát vagy magról vetik áprilisban, vagy palántázzák májusban. A szüret ideje augusztus végétől az első fagyig, úgy október közepéig tart. A vetés, palántázás már gépesített, de a szüret a mai napig is kézzel történik, hiszen a paprikát többször is kell szüretelni, nem egyszerre piros minden paprika.

Kalocsán és környékén szeptemberben kb. 6000 hektáron lehet "piros aranyat" szüretelni. A szüret után a szorgos gazdasszonyok felfűzték a paprikát és az eresz alatt felakasztva szárították. Ma már ez is gépiesítve történik. A szárítás után az őrlés következik: paprikát előtte megtörölgetik, a csumát eltávolítják, felhasítják és a magjával együtt őrlik, mert a magjában rengeteg olaj van és az őrölt paprika emiatt őrzi meg sokáig szép színét. A múzeumban a feldolgozással és műveléssel kapcsolatos gépek, eszközök láthatók.

Érdemes megemlíteni továbbá Horváth Jenő és Obermayer Ernő nevét, akik a kalocsai Paprikakutató Intézetben nemesítették az édes paprikát. Innen ered a név: édes nemes (korábban csak erős paprika volt, s a paprikát addig mosták, míg az elvesztette erejét).