A cigányzene fejlődése azzal a politikai és társadalmi háttérrel együtt érthető meg, amely a 19. században két alkalommal is meghatározó szerepet szánt neki. Először a reformkor magyarosodási- és magyarosítási törekvéseiben, függetlenségi harcaiban vállalt fontos feladatot a század első felében. Másodszor a század hatvanas éveinek politikai helyzete, az Osztrák-Magyar Monarchia, valamint a kiegyezés előzményei teremtettek megfelelő táptalajt és érzelmileg ráhangolt, feszültségeiből és elkeseredéséből feloldódni kívánó közönséget.

A városiasodás és a polgárosodás magával hozta a különféle szolgáltató iparágak, köztük a cigányzene fejlődését is, amely különösen az ugyancsak felvirágzóban lévő másik szolgáltató ágazatban, a vendéglátóiparban bontakozott ki igazán. A zenészek pedig mindig a vendég igényét, a mindenkori "divatos" zenét játszották. A vendéglátás zenéjének így nem alakult ki önálló "műfaja", ugyanis mindent felhasznált és felhasznál ma is, amit lehet, és ahonnan lehet.

A muzsikus cigánycsaládban - ahol a jó zenésznek tekintélye van - a mesterség nemzedékeken keresztül apáról fiúra öröklődik. Már egészen apró gyermekként utánozzák, gyakorolják leendő hangszerük tudományát, ellesik az igazi titkot: az előadásmód fogásait.

Az első ismert cigánybanda Czinka Panna, Gömör megyei cigányprímásé volt. Négytagú együttesének hangszeres összeállítása megfelel a ma is szokásos cigányzenekari összetételnek: 2 hegedűs, 1 bőgős és 1 cimbalmos. A két hegedűs közül a prímás dallamot, a kontrás kíséretet játszik. (A kontrás szerepét újabban a brácsás tölti be.) Az 1782. évi statisztika szerint 1582 cigányzenész működött Magyarországon, 1900-ban már 17 ezer a számuk, közülük háromezer élt Budapesten.

A 19. század második felében a cigányzenészek játéka a társadalom különböző rétegeinek megbecsülését élvezte. A hivatásos művészek számára (Liszt Ferenc, Mosonyi Mihály, Erkel Ferenc és mások) nem csupán romantikus kikapcsolódást jelentett a cigányzene élvezete, hanem nagyra tartott, különleges művészetként értékelték. A külföldi közönség is - amellett, hogy mindig élvezettel hallgatta ezt a számára exotikus és érzelemgazdag zenei világot - nagy tisztelettel adózott a cigányzenészek kitűnő hangszerjátékának, improvizációs készségének és mesterségbeli tudásának.