Kohán György 1910-ben született Gyulavárin. Már fiatal korában felismert tehetsége tette lehetővé, hogy apja kovácsműhelyéből a Képzőművészeti Főiskolára kerüljön, ahol 1929 és 1930 között Glatz Oszkár növendéke volt. 1930-ban kiállítással mutatkozott be Budapesten, a Nyugat tárlatán, majd 1931 és 1932 között Párizsban töltött rövid időt. Döntő fordulat állt be művészetében 1933-ban, amikor Hódmezővásárhelyre költözött, ahol amellett, hogy aktívan bekapcsolódott a város művészeti életébe, festészetére elementáris erővel hatott Tornyai János az alföldi létsorsot expresszív eszközökkel bemutató művészete.

Az 1940-es évek folyamán az ország különböző pontjain szerepel egyéni és csoportos kiállításokon, ekkoriban élete Gyula, Hódmezővásárhely és Budapest között ingázva telik.

Az 1950-es évek diszkriminatív kultúrpolitikája miatt Kohán hosszú éveken keresztül nem kapott kiállítási lehetőséget, műveit hol provinciálisnak, hol formalistának bélyegezték. Művészetének rehabilitációját az 1959-ben, a Műcsarnok falai között rendezett kiállítása hozta el számára, ebben az évben megkapta a Vásárhelyi Őszi Tárlat fődíját, a Tornyai-plakettet is. 1965-ben a Magyar Nemzeti Galériában nyílt nagyszabású tárlata, Hódmezővásárhely városa pedig műtermes lakást ajánlott fel részére. Halálának évében, 1966-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. Művészi hagyatékát - mintegy 600 festményt és 2600 grafikai művet - a szülővárosának ajánlotta fel, ahol képtár őrzi emlékét.

A kiállított művekről Nagy Imre múzeumigazgató, a tárlat rendezője elmondta, hogy Kohán korai korszakából is ízelítőt kíván adni a tárlatlátogatóknak. A klasszikus, mára már ikonikussá vált alkotások mellett a negyvenes-ötvenes években, derűsebb színvilággal és festői látásmóddal készült festmények is megtekinthetőek lesznek a hódmezővásárhelyi kiállításon.