Sorozatunkban két házilag készült textilmunkát mutatunk be. Amint ismert, a XIX. században, illetve a XX. század első felében a háztartásokban használatos textíliák nagy részét házilag szőtték és saját maguk díszítették, hímezték a lányok, asszonyok.

Az első kiállított tárgy egy díszpárna huzat. Ez kenderből készített háziszőttes, melyre sötét és világosabb kék pamutfonállal hímzett, szálán varrott technikával kivitelezett motívum-sorozat került. Ez a technika az egyszerű keresztszemes öltéstől annyiban tért el, hogy két négyzet helyét nem négy, hanem csak három öltéssel varrták ki. A hímzés készítője Dr. Schleiminger László (1863-1941) egykori járási tisztiorvos családjából származott. Ő Dr. Schleiminger László (1893-1966) felesége, Sarkady Etelka volt, aki ezt a párnavéget talán az 1900-as évek elején varrhatta.

A díszpárnahéj fő motívuma a középmezőben, egymással szembenéző páva-pár és a mellettük lévő egy-egy kisebb madár, melyet kétágú virágtő választ el egymástól. A fő mintasor fölött makkos-indás elválasztó díszítés fut, amely fölött ferdén elhelyezett tengelyű, hétágú virágokból álló sor alkotja a párnavéget lezáró úgynevezett mesterkét. Ez a minta ebben a formájában nem teljes, mivel a motívum-készlet alsó, makkos-indás elválasztó sora, illetve ferde tengelyű virágsorból álló mesterkéje hiányzik. A párnahéjon látható motívum-csoport igen régi, az ország több pontján már a XVIII. század végétől ismerték.

A másik bemutatott textil egy rojtozott gyúrókötény. Ezt fehér lenvászonra, meggypiros pamutfonallal, keresztszemes hímzéssel, szőlőfürt és szőlőlevél mintasorból varrta ki Saflánszki Józsefné Borsós Margit Tiszafüreden, 1930 körül. A gyúróköténynek csak az egyik végén sikerült befejeznie a hímzést, mivel a munkát valami miatt félbehagyta a készítő. A motívumokat Borsós Margit leánykorában, mintakönyvből tanulta.

Dr. Vadász István