Az év végéig látogatható tárlaton a látogatók beletekinthetnek az 1893-as német szabadalmi levélbe, híreket hallgathatnak a falra szerelt hallgatón, olvashatnak a találmány előzményeiről és történetéről.

Az érdeklődők egyebek mellett 1926-os telefonhírmondó hallgatókészüléket, házi telefont 1905-ből és 1901-ből, a találmányhoz kapcsolódó eszközöket és morzeasztalt láthatnak, illetve megtekinthetik azt a korabeli plakátot, amely szerint "legszebb ajándék a telefonhírmondó".

Puskás Tivadar találmánya, a telefonhírmondó 1893. február 15-én kezdte meg adását, akkor mintegy fél tucat hallgatója volt.

A vezetékes telefonhálózatra épülő "beszélő újság" a rádió előzménye volt. Az első stúdió és leadóállomás Budapesten, az V. kerületi Magyar utca 6. számú házban volt, ahol négy szerkesztő és mintegy száz tudósító dolgozott. A hírmondó huszonöt előfizetővel indult, de ez a szám egy évre rá már hétszázra, újabb egy esztendő múlva ötezerre nőtt, 1900-re pedig 6437-en igényelték a szolgáltatást.

A telefonhírmondó a világ minden tájáról érkező híreket, az áru- és értéktőzsde jegyzéseit, időjárás-jelentést és pontos időt közvetített, emellett a szerkesztőség nagy hangsúlyt helyezett a színházi és a hangverseny-közvetítésekre is.

Az előfizetők száma az első világháború évei alatt csökkent, a nyersanyaghiány miatt alig tudták a hálózatot fejleszteni, a vezetékek kezdtek elrozsdásodni. Popper István igazgató ilyen körülmények kényszeréből adta át vállalatát a Magyar Távirati Iroda (MTI) Rt.-nek. A rádiókészülékek rohamos elterjedésével az előfizetők száma egyre apadt, ezért 1943-ban a magán vevőkészülékeket leszerelték, kizárólag közületek, kórházak tartottak fenn néhány vonalat. A második világháború után már nem hívták ismét életre a szolgáltatást.