2001-ben volt az utolsó olyan fotókiállítás Magyarországon, amely azt tűzte ki célul, hogy keresztmetszetet adjon a hazai kortárs fotográfiai eredményekről. A Műcsarnokban megrendezett Országos Fotóművészeti Kiállítás még a fotó legkülönfélébb műfajait ötvözte.

Mi történt azóta? Az elmúlt tizenhárom év alatt gyökeresen megváltozott a fotográfia mind elméleti, mind technikai szempontból. A többi képzőművészeti ágakhoz képest a határok elmosódtak, megkérdőjeleződtek. A vizuális kultúrán belül a határok felbomlása, illetve átjárása folyamatossá vált. Olyan nagy múltú fotográfiai műfajok szerepe alakult és értékelődött át, mint a fotóriport, amely hatást gyakorol a kortárs fotóművészetre, illetve a művészi fotográfiában is megjelent a szociális felelősség kérdésköre, vagy a társadalomtudatosság.

Mára a magyar kereskedelmi galériák is nyitottakká váltak a fotográfia iránt, illetve köszönhetően több nagyszabású fotóművészeti időszaki tárlatnak a művészetre érzékeny közönség is egyre inkább egyenrangú módon kezeli a különböző műfajokban létrehozott műveket.

A Magyar Nemzeti Galériában megvalósuló kiállítás célja annak bemutatása, hogy miként változott meg a magyar fotóművészet az ezredfordulót követő időszakban? Milyen folyamatok zajlódtak le a fotóművészeten belül, illetve az egyetemes fotográfiai folyamatok hogyan hatottak a magyar alkotókra? Miként hatott a digitális technológia a kortárs fotóművészetre? A fotográfiai szcénában milyen folyamatok zajlódtak le a fotó elismertetéséért, illetve kiérdemelt rangjának megőrzéséért? Kit nevezhetünk 2013-ban fotóművésznek?

A kiállítás a teoretikus kérdésekre egy-egy kortárs magyar alkotó sorozatának bemutatásával kíván válaszolni. Ezen célt pedig többek között úgy kívánja elérni, hogy számos alkotótól egy teljes életműsorozat kerül bemutatásra annak érdekében, hogy az összefoglaló kiállításokra jellemző széttöredezettséget elkerülje, így nem csorbítva a képi sorozatok mondanivalójának kibontását.