A 135 évvel ezelőtt alakult Régészeti Egylet egykori gyűjteményéből maradt a Kiss Pál Múzeumra egy értékes dokumentum, melyet Görgei Artúr (1818-1916), az 1848/49-es forradalom és szabadságharc honvédtábornoka, a magyar csapatok egykori fővezére írt Tariczky Endréhez (1818-1912), a Tiszafüred-Vidéki Régészeti Egylet alapítójához. A levél előzménye az volt, hogy Tariczky Endre első, 1892-ben megjelent írását tisztelete jeléül megküldte az 1872 óta Visegrádon élő, idős tábornoknak. A mű címe: Tiszafüred vidéke a népvándorlástól kezdve. Történelmi és hadászati szempontból, vonatkozással az ezredéves közelgő nagy nemzeti ünnepére.

Ebben a könyvben Tariczky földrajzi nevek, oklevelek és más leírások alapján felvázolta Tiszafürednek és környékének a történetét. Külön kitért a hunok és a honfoglaló magyarok feltételezett vonulási útjára, különös tekintettel a honfoglalók Egyek és Dorogma közötti átkelésének feltételezett helyére. Mindez egyben a tiszai átkelőhely, illetve Tiszafüred környékének hadászati jelentőségére is utalt, mely a történelem során később is bebizonyosodott. Nyilván ezért is ajánlotta az agg tábornok figyelmébe Tariczky az írást, hisz ismeretesek voltak előtte a magyar fősereg 1849 márciusi Tisza menti manőverei, illetve Görgei személyes érintettsége ezekben a hadmozdulatokban.

Görgei az alábbi udvarias levélben nyugtázta a kis füzet megérkezését.

Főtisztelendő Plébános Úr!

Örömmel vettem a rendkívül érdekes füzetkét, mellyel oly váratlanul megtisztelni méltóztatott. Siettem is legott áttanulmányozni tartalmát, kétszeresen élvezve a csinos térkép mellett a világos előadást. A régi időkből mai napig fennmaradt helynevek, "Taskony, "Taskóhát", "Csákhalom", "Jánosállás", "Nagyállás", történelmi jelentőségét kiderítő érvelés valóban meggyőző. Különösen sikerült a "Magyarok útjának" hadászati magyarázata; a "Húnok útjáé" meg épen szembeszökő. Fogadja a kedves meglepetésért őszinte hálám kifejezését, mellyel maradtam

Főtisztelendőségednek alázatos szolgája Görgei Arthur.

A mártott, vízjeles papírra írott levél 1893. március 10-én kelt Visegrádon. Ki kell emelni a kézírás rendezettségét, a betűk jó formázását, a teljesen tiszta írásképet. Ez a majdnem hibátlan kézírás pontosan tükrözi Görgei személyiségét: a nem keresett konfliktusok felvállalást, a mindenkori környezethez való alkalmazkodó készséget, a békés, de igen határozott egyéniségét. Az írás egyben azt jelzi, hogy Görgei - akinek szerepéről már életében hosszas és szenvedélyes vita dúlt - 75 évesen is teljesen megőrizte szellemi frissességét, a korabeli világ iránti nyitottságát.