Az egyetemes és a magyar karikatúratörténet két kiemelkedő alkotójának - Honoré Daumier, Faragó József - munkásságát mutatja be a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria egyszerre megnyíló kiállításain. A karikatúra, s különösen a politikai karikatúra műfaja meglehetősen háttérbe szorult a múzeumi kiállítás-politikában, ám épp ennek a két kiváló művésznek a munkássága bizonyítja, hogy a jó karikatúra akkor sem veszíti el aktualitását, ha a bennük karikírozott személyek, jelenségek, események esetleg már ismeretlenek a mai néző előtt.

Honoré Daumier a 19. századi európai grafika egyik meghatározó mestere. A Szépművészeti Múzeum Grafikai Gyűjteménye a kiváló francia grafikus közel 600 litográfiáját, mintegy százötven fametszetét és négy rajzát őrzi.

A restaurátori beavatkozást igénylő lapok állagmegóvását a Nemzeti Kulturális Alap 2009-ben elnyert pályázati pénze biztosította, s ennek a munkának volt feltétele, hogy a Szépművészeti Múzeum - több mint harminc év után - kiállításon is bemutassa Daumier-kollekciójának legértékesebb és legérdekesebb lapjait.

Daumier legkorábbi karikatúrái a sajtó- és szólásszabadság védelmében születtek meg még az 1830-as években. Ekkori rajzainak elsődleges célpontját a "körtefejű" Lajos Fülöp, a polgárkirály jelentette. Később, az 1835-ös szigorú sajtótörvények bevezetése után a párizsi polgárság hétköznapjait, szokásait figurázta ki. Bravúros rajzai mély emberismeretről tanúskodnak, társadalom-ábrázolása Balzac prózájához hasonlítható.

Daumier pályájának végét ismét a politikai karikatúrák uralják. Az 1860-as évek végén készített litográfiái elsősorban külpolitikai kérdésekkel (pl. német egység) foglakoznak. Legutolsó művei drámai erejű, igen gyakran allegorikus ábrázolások, melyek a francia-porosz háború pusztítását illetve a második császárság összeomlását mutatják be.

A magyar grafika történetében Faragó József tekinthető a karikatúra megújítójának. A Münchenben tanult Faragó 1894-ben telepedett le Budapesten, ahol a patinás és jó nevű humoros lap, a Borsszem Jankó munkatársa lett. Rajzai annyira találóak voltak, hogy gyakran szövegre sem volt szükség ahhoz, hogy a korabeli olvasó azonnal megértse a szituációt. Politikai karikatúrák mellett Faragó művészeti karikatúrákat is készített. Ezeken az évente kétszer megrendezett Salonokon kiállított festményeket, szobrokat figurázta ki. A rajzok egy része ma is ismert, népszerű műalkotásokat karikírozott.

Az 1896-tól önálló kiállítással és a műcsarnoki tárlatokon is jelentkező Faragó 1903-ban Berlinbe költözött, ahol rövid ideig tartó sikeres grafikusi pályáját 1906-os öngyilkossága szakította meg.

Karikatúráinak zöme mára jórészt szétszóródott, műveinek döntő többségét csak nyomtatásból, az újságok hasábjairól ismerjük. Az itt bemutatott művek a Magyar Nemzeti Galéria és a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokának a gyűjteményéből valók, ahová a művek többsége a halála után, 1907-ben rendezett kiállításról került.