A Nemzeti Kulturális Alap meghívásos pályázatának támogatásával, az Értékmentő Pulszky Program keretében szereztük meg 2012-ben néprajzi gyűjteményünknek a székesfehérvári csizmadiák céhkönyvét.

A XIX. században a fehérvári csizmadiacéhet a Dunántúl egyik legnépesebb társulataként tartották számon: 1838-ban, Harsányi István főcéhmester idejében, amikor a céhkönyvet megnyitották, 130 csizmadiamesterről tudunk. A nagyszámú csizmadiát a helyi tímár- és tobakmesterek, később az itt alapított bőrgyárak látták el talp- és felsőrész bőrrel. Nyersanyagukat a mezőföldi uradalmak állattenyésztése szolgáltatta.

Új szerzeményünkről Baróti Géza már 1938-ban hírt adott, Százesztendős a fehérvári csizmadiák céhkönyve című írásában: „Ez a díszes kiállítású czéhkönyv magába foglalja a székesfehérvári csizmadia czéh kétszáztíz évének történetét, s rajta keresztül az ősi, polgári csendességgel telített város történetét is... A czéhkönyv - amelyet száz évvel ezelőtt kezdett róni ösztönös művészi kézzel egy csizmadialegény - ma is ott rejtőzik a faragott czéhládában, három kulcsra jár, a három kulcs más-más mesterek lajbizsebében húzódik meg. Amikor együtt van a három mester, akkor kinyitható a láda, s kézbeveheti az ember a czéhkönyvet, a "láthatatlan" czéh történetének dokumentumait. A százesztendős céhkönyvet az 1930-as években egy Sütő utcai csizmadiamester őrizte.

A Sütő utcát az 1970-es években lebontották, helyére lakótelep épült, de a céhkönyv túlélte a változásokat. Teljesen váratlanul, 2010-ben felkereste a Szent István Király Múzeumot Ujházi László székesfehérvári lakos, kezében a fehérvári csizmadiák céhkönyvével. A dokumentumot nagyapja, Siba Mihály, a csizmadia ipartestület pénztárosa őrizte meg, hagyta rá. Tőle vásároltuk meg a múzeumnak.

Megszerzésével a Szent István Király Múzeum néprajzi gyűjteménye jelentős céhtörténeti dokumentummal gazdagodott. A mintegy 200 oldalas, nagy alakú, (A/3), kézzel írott és rajzolt, fekete, aranyozott bőrkötésű, jó állapotban megőrzött céhkönyv tanulmányozása, adatai jelentős mértékben kiegészítik a Dunántúl legnagyobb céhéről eddigi ismereteinket a mesterek, segédek, tanoncok életútjára vonatkozóan.

Kiállításunkon a céhkönyvet, díszes oldalait, a hozzá kapcsolódó csizmadia céhemlékeket mutatjuk be.