Az elmúlt évben 55 évesen távozott alkotó és művészetszervező ember halálával űr keletkezett városunk fotóművészeti életében. Tudjuk, hogy egy közepes méretű városban egy-egy ember egész műfajnak tud otthonteremtője lenni. Így volt ez Székesfehérváron Őri Tóth Istvánnal is.

Egyszemélyes független intézményként: műhelyteremtő tanárként, galériát és kiállításokat szervező "aktivistaként" a magyar fotóművészetnek adott szállást Fehérváron. Tette ezt egy magas vizuális, jó képzőművészeti kultúrájú városban, ahol a fotóművészet és fotográfia kortárs kiállításait a kortárs képzőművészet tárlataival mérték, mértük együtt.

Őri Tóth István nem volt jelentős országos tárlatok díjakkal elhalmozott alkotója. A saját munkáit gyakran szorította háttérbe pályatársai, de akár tanítványai alkotásaival szemben is. Hogy ő maga milyen jelentőségű alkotó volt, életében itt-ott bemutatásra került néhány alkotása mellett riportfotó sorozataiban, általa fényképezett könyvekben érhetjük tetten. Az alkotások minősége megengedi feltételezni a tényt, hogy jó fotós volt.

Hagyatéka feldolgozása, az értékek felmutatása most ránk vár. Biztosnak tűnő sejtésünket csak a hagyatékban maradt fotók válogatásával, bemutatásával tudjuk mások számára is bizonyossá tenni, ezért a város intézményei összefogva a családdal mintegy száz-százhúsz alkotás kiállításon való bemutatásával igyekszik emléket állítani egy jó fotográfusnak.