2026. június 9. kedd
Félix
2010.02.08.
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
Hiller István oktatási és kulturális miniszter, valamint Ertugrul Günay, a török kulturális és idegenforgalmi miniszter február 2-án nyitotta meg a Bartók Béla Múzeumot a törökországi Osmaniye-ban. A múzeum a negyedik magyar nemzeti emlékhely Törökországban.
A Bartók Béla Múzeum jelentőségét emeli, hogy ez az egyedüli magyar emlékhely Törökország Ankarától keletre eső régiójában. A törökországi magyar emlékhelyek, így a tekirdagi Rákóczi Múzeum, a kütahyai Kossuth Múzeum és a kocaeli Thököly Emlékház jelentős mértékben hozzájárulnak a magyar-török kulturális kapcsolatok elmélyítéséhez, egyúttal maradandóan emléket állítanak névadójuknak. A négy törökországi magyar emlékhelyről bővebben olvashatnak a http://www.rodosto.hu oldalon.
Előzmények
A török kulturális tárca és a külügyminisztérium 2008 tavaszán hivatalosan is hozzájárult ahhoz, hogy az osmaniyei Cebeli Bereket Kulturális Központban Bartók Béla Állandó Kiállítás jöjjön létre.
A Kulturális Központ és a Bartók-kiállítást befogadó 150 nm-es terem 2007 végére jobbára elkészült, ám időközben a kulturális tárca az épület működtetésének jogát átadta Osmaniye város önkormányzatának. A kiállítóteremben ekkor még 8-10 ezer eurós összegű műszaki-építészeti munkálatok hiányoztak, melynek befejezését forrás híján az önkormányzat nem tudta vállalni.
Szabó István nagykövet 2008 folyamán több alkalommal folytatott megbeszélést Ertugrul Günay kulturális miniszterrel, segítségét kérve a hiányzó munkálatok elvégzésében. A török kulturális tárca 2009 tavaszára a munkálatok jelentős részét saját forrásból elvégeztette, a hátralévő munkálatok az árnyékolásra, a megvilágításra és a kiállítási anyagok elhelyezésére szolgáló dekorelemek beszerelésére szorítkoztak, ennek költségeit továbbra is vállalta a minisztérium.
A tárlat installálását a Magyar Nemzeti Múzeum kiállításrendezői 2009 végén végezték el. A kiállítási anyagot Vikárius László, az MTA Bartók Archívumának vezetője, valamint Radnóti Klára kurátor állította össze.
Külügyminisztériumi forrásból létre hoztak egy könyvtárat is, ahol Bartók életéről, munkásságáról szóló könyvek, publikációk és CD-k kaptak helyet.
A kiállítás
A zeneszerző emléke a helyiek tudatában élénken jelen van, nagy tisztelet övezi személyét. Bartókot úgy tartják számon, mint aki gyűjtése révén megismertette a térség kultúráját az egész világgal.
A kiállítás Bartók Béla emlékét azon a helyen idézi fel, ahol 1936-ban az ő útmutatásával indult meg a török népdalgyűjtés. Bartók mint zenetudós és folklorista áll a tárlat középpontjában, hisz soha el nem múló érdeme, hogy - Kodály Zoltánnal közösen - megteremtette a tudományos igényű zenefolklorisztikát és az összehasonlító népzenetudományt.
A kiállítótér központja Bartók anatóliai gyűjtésének előzményeit, magát az utat, majd annak eredményeit mutatja be.
Bartók Törökországban
Az 1930-as években a török kormány viharos gyorsasággal fejlesztette az ország zenei intézményeit. Ebbe a vonulatba illeszkedik bele Bartók meghívása is. Bartók nagy örömmel utazott Ankarába koncertezni, felolvasásokat tartani a kelet-európai népzene és műzene viszonyáról, és rendkívül érdeklte a török népzene is, amelyről - saját mércéje szerint - nagyon keveset tudott gyűjtőútját megelőzően. Az 1936. november 16-tól november 29-ig tartó utat a tőle megszokott alapossággal készítette elő: Budapesten tanulmányozta a számára elérhető szakirodalmat, törökül tanult, Isztambulban pedig a konzervatórium vándormuzsikusokkal készített népzenei lemezgyűjteményét is végighallgatta. Útjára megfigyelőként elkísérte az ankarai konzervatórium két tanára is, valamint Ahmed Adnan Saygun zeneszerző, aki mindenben segítségére volt: tolmácsolt számára és lejegyezte a népdalok szövegét is. Ezalatt a rendkívül rövid idő alatt Bartók 14 településen fordult meg, és 30 előadó dalait vette fel fonográfhengerekre.
Útjának eredményét a Nyugat című folyóiratban publikálta először: "egy bizonyos jellegzetes dallamtípust találtam... Ennek a dallamtípusnak a szerkezete meglepő rokonságot mutat a régi magyar dallamok ún. ereszkedő szerkezetével... Ha tekintetbe vesszük, hogy ilyen szerkezetű dallamok nagy elterjedésben eddig csakis a magyaroknál, az Erdélyben élő mezőségi és moldvai csángók körüli románoknál, továbbá a cseremiszeknél és az északi török népeknél ismeretesek, akkor egyre bizonyosabbnak látszik, hogy ezek egy régi, ezer év előtti török zenei stílus maradványai..."
Bartók munkássága kiindulópontot jelent azoknak a mai kutatóknak is, akik Bartók nyomdokában keresik a magyar és a török népzene közötti kapcsolatot.
A Bartók Béla Múzeum jelentőségét emeli, hogy ez az egyedüli magyar emlékhely Törökország Ankarától keletre eső régiójában. A törökországi magyar emlékhelyek, így a tekirdagi Rákóczi Múzeum, a kütahyai Kossuth Múzeum és a kocaeli Thököly Emlékház jelentős mértékben hozzájárulnak a magyar-török kulturális kapcsolatok elmélyítéséhez, egyúttal maradandóan emléket állítanak névadójuknak. A négy törökországi magyar emlékhelyről bővebben olvashatnak a http://www.rodosto.hu oldalon.
Előzmények
A török kulturális tárca és a külügyminisztérium 2008 tavaszán hivatalosan is hozzájárult ahhoz, hogy az osmaniyei Cebeli Bereket Kulturális Központban Bartók Béla Állandó Kiállítás jöjjön létre.
A Kulturális Központ és a Bartók-kiállítást befogadó 150 nm-es terem 2007 végére jobbára elkészült, ám időközben a kulturális tárca az épület működtetésének jogát átadta Osmaniye város önkormányzatának. A kiállítóteremben ekkor még 8-10 ezer eurós összegű műszaki-építészeti munkálatok hiányoztak, melynek befejezését forrás híján az önkormányzat nem tudta vállalni.
Szabó István nagykövet 2008 folyamán több alkalommal folytatott megbeszélést Ertugrul Günay kulturális miniszterrel, segítségét kérve a hiányzó munkálatok elvégzésében. A török kulturális tárca 2009 tavaszára a munkálatok jelentős részét saját forrásból elvégeztette, a hátralévő munkálatok az árnyékolásra, a megvilágításra és a kiállítási anyagok elhelyezésére szolgáló dekorelemek beszerelésére szorítkoztak, ennek költségeit továbbra is vállalta a minisztérium.
A tárlat installálását a Magyar Nemzeti Múzeum kiállításrendezői 2009 végén végezték el. A kiállítási anyagot Vikárius László, az MTA Bartók Archívumának vezetője, valamint Radnóti Klára kurátor állította össze.
Külügyminisztériumi forrásból létre hoztak egy könyvtárat is, ahol Bartók életéről, munkásságáról szóló könyvek, publikációk és CD-k kaptak helyet.
A kiállítás
A zeneszerző emléke a helyiek tudatában élénken jelen van, nagy tisztelet övezi személyét. Bartókot úgy tartják számon, mint aki gyűjtése révén megismertette a térség kultúráját az egész világgal.
A kiállítás Bartók Béla emlékét azon a helyen idézi fel, ahol 1936-ban az ő útmutatásával indult meg a török népdalgyűjtés. Bartók mint zenetudós és folklorista áll a tárlat középpontjában, hisz soha el nem múló érdeme, hogy - Kodály Zoltánnal közösen - megteremtette a tudományos igényű zenefolklorisztikát és az összehasonlító népzenetudományt.
A kiállítótér központja Bartók anatóliai gyűjtésének előzményeit, magát az utat, majd annak eredményeit mutatja be.
Bartók Törökországban
Az 1930-as években a török kormány viharos gyorsasággal fejlesztette az ország zenei intézményeit. Ebbe a vonulatba illeszkedik bele Bartók meghívása is. Bartók nagy örömmel utazott Ankarába koncertezni, felolvasásokat tartani a kelet-európai népzene és műzene viszonyáról, és rendkívül érdeklte a török népzene is, amelyről - saját mércéje szerint - nagyon keveset tudott gyűjtőútját megelőzően. Az 1936. november 16-tól november 29-ig tartó utat a tőle megszokott alapossággal készítette elő: Budapesten tanulmányozta a számára elérhető szakirodalmat, törökül tanult, Isztambulban pedig a konzervatórium vándormuzsikusokkal készített népzenei lemezgyűjteményét is végighallgatta. Útjára megfigyelőként elkísérte az ankarai konzervatórium két tanára is, valamint Ahmed Adnan Saygun zeneszerző, aki mindenben segítségére volt: tolmácsolt számára és lejegyezte a népdalok szövegét is. Ezalatt a rendkívül rövid idő alatt Bartók 14 településen fordult meg, és 30 előadó dalait vette fel fonográfhengerekre.
Útjának eredményét a Nyugat című folyóiratban publikálta először: "egy bizonyos jellegzetes dallamtípust találtam... Ennek a dallamtípusnak a szerkezete meglepő rokonságot mutat a régi magyar dallamok ún. ereszkedő szerkezetével... Ha tekintetbe vesszük, hogy ilyen szerkezetű dallamok nagy elterjedésben eddig csakis a magyaroknál, az Erdélyben élő mezőségi és moldvai csángók körüli románoknál, továbbá a cseremiszeknél és az északi török népeknél ismeretesek, akkor egyre bizonyosabbnak látszik, hogy ezek egy régi, ezer év előtti török zenei stílus maradványai..."
Bartók munkássága kiindulópontot jelent azoknak a mai kutatóknak is, akik Bartók nyomdokában keresik a magyar és a török népzene közötti kapcsolatot.