Bűnüldözéshez és terrorelhárításhoz kifejlesztett arcfelismerő szoftvert tesztelnek a művészettörténészek a név nélküli portrék azonosítására - adta hírül az Independent. A kifinomult program egy adatbázishoz kapcsolódva veti össze az adatokat, az azonosításhoz az emberi arc jellegzetességeire, azonosságaira, felépítésére támaszkodik.

A szoftvert a művészettörténeti és muzeológus munka forradalmian új, modern segédeszközének szánják.

Az arcfelismerő technológiát a személyes fotók beazonosítására, családtörténeti kutatásokhoz és a bankszektorban is sikerrel alkalmazzák, de a képzőművészetben eddig csak kísérleti jelleggel zajlott a tesztelése. Az előzetes tanulmányokat a kaliforniai Berkeley Egyetem két művészettörténésze és egy elektromérnöke végezte, akik 25 ezer dolláros állami támogatást kaptak a nem mindennapi projektre.

A FACES névre keresztelt szoftvert - melynek elnevezése a Faces, Art and Computerised Evaluation Systems rövidítéséből született - a művészettörténeti és muzeológus munka forradalmian új, modern segédeszközének szánják. A szoftver digitális képekkel dolgozik, és a szakemberek szerint segíthet kitölteni a virtuális galériák és számítógépes képzőművészeti adatbázisok fehér foltjait.

A portrék az arcok és személyiségek megőrzésére születtek, a festményekről visszanéző alakok a saját korukban fontosak voltak a társadalom, a családjuk számára. A múzeumokban, galériákban járva azonban azt kell, hogy lássuk, az elmúlt századok alkotásai közt rengeteg az azonosítatlan portré. Ma már fogalmunk sincs, kiket ábrázolnak ezek a képek - magyarázza Conrad Rudolph, az egyetem művészettörténeti professzora.

A szakemberek elismerik a program előnyeit, de hangsúlyozzák, hogy még hosszú időbe telik, míg a művészettörténészek a mindennapi munkájukban is használni tudják a digitális arcfelismerőt.

A festmények beazonosítása ugyanis sokban különbözik a fotókról való arcfelismeréstől, mivel a portrékon szereplők kora, az arckifejezések, a beállítások és a fények változatossága különösen megnehezítik a szoftver munkáját.

A legtöbb ismeretlen portré azért azonosítatlan, mert egyedi, egyszeri alkotás. Modelljükről, festőjüktől nem őrzünk hasonló arcképet, amivel összevethetnénk az azonosítatlant. Ez a programnak is gondot fog okozni, vagyis a szoftver elsősorban olyan személyek felismerésében tud majd segíteni, akik felbukkantak már más műven is, vagy készült róluk egyéb portré is - véli Bendor Grosvenor, a londoni Mould Galéria portrészakértője.

Azt tehát semmiképp se szabad elvárni a programtól, hogy egy csapásra megoldja a művészettörténet nagy rejtélyeit - hogy azonosítsa a Leány gyöngy fülbevalóval című Vermeer-kép vagy Frans Hals Nevető lovagjának modelljét -, a festők felismerésére azonban alkalmas lehet, mivel minden portréfestőnek egyéni kézjegye, technikája, módszere van, melyet a program mintaként érzékel, és pontosan felismer.

Grosvenor szerint messze van még az az idő, amikor gépek helyettesíteni tudják egy tapasztalt művészettörténész tudását és arcmemóriáját, de az arcelemző technológia beemelése a muzeológiai kutatásba mindenképp okos ötlet, és óriási tudományos előrelépés.