2026. június 9. kedd
Félix
2010.02.08.
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
Hiller István oktatási és kulturális miniszter Rákóczi-kiállítást nyitott meg február 1-jén, a törökországi Tekirdagban (Rodostó). Az eseményen a török fél részéről jelen volt többek között Ertugrul Günay kulturális és idegenforgalmi miniszter, valamint Zübeyir Kemelek tekirdagi kormányzó is.
Székelyné Németh Mária isztambuli magyar főkonzul kezdeményezésére Hiller István 2009-ben engedélyezte - és a megfelelő költségvetés biztosításával lehetővé is tette -, hogy a rodostói Rákóczi Házban található kiállítást koncepcionálisan és megjelenésében is 21. századi modern tárlattá alakítsák át. A történettudomány legújabb kutatásainak eredményét tükröző tárlat anyagát R. Várkonyi Ágnes történész és a Magyar Nemzeti Múzeum együttműködésével alakították ki. Az új koncepció részletesen felrajzolja az európai korképet, II. Rákóczi Ferenc diplomáciai munkásságát a szabadságharctól egészen az emigrációig, és mindezek bemutatásában igen jelentős szerepet szán a korszerű multimédiás eszközöknek is.
Rákóczi száműzetésben
Az Isztambultól mintegy 200 kilométerre keletre, a török-bolgár határtól nem messze, a mai Tekirdagban - egykori nevén Rodostóban - élt II. Rákóczi Ferenc 1720-tól 15 év múlva bekövetkezett haláláig (1735. április 8.) társaival, többek között Bercsényi Miklóssal, Esterházy Antallal, Csáky Mihállyal, Sibrik Miklóssal és a krónikás Mikes Kelemennel együtt, mintegy nyolcvanan. A szabadságharc leverését követően a "nagyságos fejedelem" először Lengyelországban, majd Franciaországban, 1717-től pedig - a török szultán meghívására - az Oszmán Birodalomban lelt menedékre. Először Edirnében, majd Isztambul Yeniköy nevű községében élt. Bécs tiltakozása miatt 1720-ban a szultán a magyar politikai emigráció lakhelyéül Tekirdagot jelölte ki. III. Ahmed szultán az ottani görög és örmény tulajdonosoktól mintegy 25 házat vásárolt meg és bocsátott a menekültek rendelkezésére. A mai Rákóczi Múzeumnak otthont adó épület egykor a vezérlő fejedelem ebédlő házaként szolgált.
A kuruc fejedelem és bujdosótársainak törökországi történetét a XIX. század második felében kezdték intenzívebben kutatni. Ekkor még élt néhány magyar a városban. Egyikük, az akkor száz éves Horváth István adta át 1875-ben Magyarországnak Mikes Kelemen leveleit.
Magyarországon II. Rákóczi Ferenc és kora, valamint a bujdosók rodostói emlékhelyei, így a Rákóczi Ház sorsa is a fejedelem hamvainak 1906-os hazaszállítása, majd a születésének 250. évfordulója alkalmából 1926-ban rendezett ünnepségek idején került az érdeklődés középpontjába. Az akkori isztambuli magyar követ, tapasztalt diplomata, Tahy László a Külügyminisztérium megbízásából kezdte el felkutatni a már nagyon rossz állapotban lévő házakat. Az eredetileg görög tulajdonban lévő faházakban akkor, az 1923. évi török-görög lakosságcsere következtében elmenekült görögök helyén a görögországi Trákiából idetelepített törökök laktak.
A múzeum története
A magyar követ - a Külügyminisztérium utasítására és a török kormány engedélyével - 1927-ben 500 török fontért (1500 pengő) megvásárolta a Rákóczi-ebédlőházat. Az életveszélyesen romos házat 1931-ben lebontották, és annak pontos másolatát - Möller István műegyetemi tanár tervei alapján - 50.000 pengős költségvetéssel újjáépítették. Az 1932 őszére elkészült, felújított Rákóczi Házat - immár múzeumként - az akkori magyar miniszterelnök vezette delegáció 1933-ban avatta fel. Az ebédlőház mását "Rodostói Ház" néven, Kassán építették fel az 1940-es években. A kassai ház berendezésének egy részét az eredeti rodostói épületből szállították oda. A rodostói Rákóczi Házban található kiállítást - amely a Nemzeti Múzeum tervei alapján készült - 1968-ban avatták fel. Az épületet többször felújították, így 1982-ben, majd 2007-ben (immár a magyar Külügyminisztérium költségén) is.
Az épület az évtizedek során magyar történelmi zarándokhellyé vált. Magyar államelnökök, miniszterelnökök, miniszterek látogatták meg a helyet, és ma is tömegesen érkeznek diákok, tanárok, egyesületek, turisták, utazók Magyarországról és határon túli magyarok lakta területekről. Utóbbiak kötődésének bizonyítéka a Rákóczi Ház bejárata előtt felépített székely kapu és a Müteferrika szobor, hiszen mind Mikes Kelemen, mind pedig Ibrahim Müteferrika, II. Rákóczi Ferenc tolmácsa, a törökországi könyvnyomtatás atyja erdélyi származásúak voltak.
A Rákóczi Ház kulturális központ is, évente több kiállításnak és más magyar vonatkozású rendezvénynek is helyet ad.
Magyar utca Rodostóban
Az itt élt magyarok emlékét őrzi a háznál kezdődő utca neve is: Macar Sokak (Magyar utca), valamint a vízkifolyó, amelyet Magyarok kútjának neveznek. A többi bujdosó, így Bercsényi Miklós Macar utcában található házainak megmentésére több terv is készült, ám az anyagi feltételek hiánya és az épületek hasznosításának korlátai nem tették lehetővé, hogy az épületeket Magyarország megvásárolja, felújíttassa és működtesse.
2009 májusában a Rákóczi Múzeum előtti, a Márvány-tenger felé néző front utcáját Rakoczi Caddesi-vé, vagyis Rákóczi sugárúttá nevezte át a helyi önkormányzat.
Székelyné Németh Mária isztambuli magyar főkonzul kezdeményezésére Hiller István 2009-ben engedélyezte - és a megfelelő költségvetés biztosításával lehetővé is tette -, hogy a rodostói Rákóczi Házban található kiállítást koncepcionálisan és megjelenésében is 21. századi modern tárlattá alakítsák át. A történettudomány legújabb kutatásainak eredményét tükröző tárlat anyagát R. Várkonyi Ágnes történész és a Magyar Nemzeti Múzeum együttműködésével alakították ki. Az új koncepció részletesen felrajzolja az európai korképet, II. Rákóczi Ferenc diplomáciai munkásságát a szabadságharctól egészen az emigrációig, és mindezek bemutatásában igen jelentős szerepet szán a korszerű multimédiás eszközöknek is.
Rákóczi száműzetésben
Az Isztambultól mintegy 200 kilométerre keletre, a török-bolgár határtól nem messze, a mai Tekirdagban - egykori nevén Rodostóban - élt II. Rákóczi Ferenc 1720-tól 15 év múlva bekövetkezett haláláig (1735. április 8.) társaival, többek között Bercsényi Miklóssal, Esterházy Antallal, Csáky Mihállyal, Sibrik Miklóssal és a krónikás Mikes Kelemennel együtt, mintegy nyolcvanan. A szabadságharc leverését követően a "nagyságos fejedelem" először Lengyelországban, majd Franciaországban, 1717-től pedig - a török szultán meghívására - az Oszmán Birodalomban lelt menedékre. Először Edirnében, majd Isztambul Yeniköy nevű községében élt. Bécs tiltakozása miatt 1720-ban a szultán a magyar politikai emigráció lakhelyéül Tekirdagot jelölte ki. III. Ahmed szultán az ottani görög és örmény tulajdonosoktól mintegy 25 házat vásárolt meg és bocsátott a menekültek rendelkezésére. A mai Rákóczi Múzeumnak otthont adó épület egykor a vezérlő fejedelem ebédlő házaként szolgált.
A kuruc fejedelem és bujdosótársainak törökországi történetét a XIX. század második felében kezdték intenzívebben kutatni. Ekkor még élt néhány magyar a városban. Egyikük, az akkor száz éves Horváth István adta át 1875-ben Magyarországnak Mikes Kelemen leveleit.
Magyarországon II. Rákóczi Ferenc és kora, valamint a bujdosók rodostói emlékhelyei, így a Rákóczi Ház sorsa is a fejedelem hamvainak 1906-os hazaszállítása, majd a születésének 250. évfordulója alkalmából 1926-ban rendezett ünnepségek idején került az érdeklődés középpontjába. Az akkori isztambuli magyar követ, tapasztalt diplomata, Tahy László a Külügyminisztérium megbízásából kezdte el felkutatni a már nagyon rossz állapotban lévő házakat. Az eredetileg görög tulajdonban lévő faházakban akkor, az 1923. évi török-görög lakosságcsere következtében elmenekült görögök helyén a görögországi Trákiából idetelepített törökök laktak.
A múzeum története
A magyar követ - a Külügyminisztérium utasítására és a török kormány engedélyével - 1927-ben 500 török fontért (1500 pengő) megvásárolta a Rákóczi-ebédlőházat. Az életveszélyesen romos házat 1931-ben lebontották, és annak pontos másolatát - Möller István műegyetemi tanár tervei alapján - 50.000 pengős költségvetéssel újjáépítették. Az 1932 őszére elkészült, felújított Rákóczi Házat - immár múzeumként - az akkori magyar miniszterelnök vezette delegáció 1933-ban avatta fel. Az ebédlőház mását "Rodostói Ház" néven, Kassán építették fel az 1940-es években. A kassai ház berendezésének egy részét az eredeti rodostói épületből szállították oda. A rodostói Rákóczi Házban található kiállítást - amely a Nemzeti Múzeum tervei alapján készült - 1968-ban avatták fel. Az épületet többször felújították, így 1982-ben, majd 2007-ben (immár a magyar Külügyminisztérium költségén) is.
Az épület az évtizedek során magyar történelmi zarándokhellyé vált. Magyar államelnökök, miniszterelnökök, miniszterek látogatták meg a helyet, és ma is tömegesen érkeznek diákok, tanárok, egyesületek, turisták, utazók Magyarországról és határon túli magyarok lakta területekről. Utóbbiak kötődésének bizonyítéka a Rákóczi Ház bejárata előtt felépített székely kapu és a Müteferrika szobor, hiszen mind Mikes Kelemen, mind pedig Ibrahim Müteferrika, II. Rákóczi Ferenc tolmácsa, a törökországi könyvnyomtatás atyja erdélyi származásúak voltak.
A Rákóczi Ház kulturális központ is, évente több kiállításnak és más magyar vonatkozású rendezvénynek is helyet ad.
Magyar utca Rodostóban
Az itt élt magyarok emlékét őrzi a háznál kezdődő utca neve is: Macar Sokak (Magyar utca), valamint a vízkifolyó, amelyet Magyarok kútjának neveznek. A többi bujdosó, így Bercsényi Miklós Macar utcában található házainak megmentésére több terv is készült, ám az anyagi feltételek hiánya és az épületek hasznosításának korlátai nem tették lehetővé, hogy az épületeket Magyarország megvásárolja, felújíttassa és működtesse.
2009 májusában a Rákóczi Múzeum előtti, a Márvány-tenger felé néző front utcáját Rakoczi Caddesi-vé, vagyis Rákóczi sugárúttá nevezte át a helyi önkormányzat.