Az előadás az 1948-as fordulattól az 1950-es évek végéig tartó periódust, ezen belül a Rákosi korszakot mutatja be. Ebben az időszakban érvényesülnek a magyarországi művészetben az „új korszak" jellegzetességei: a politika legfelsőbb szintjein megfogalmazott és általános érvényűvé tett stiláris, tematikai irányelvek, amelyeket folyamatosan számon kértek a művészektől, valamint a személyi kultusz, a munkásosztály forradalmi harcainak előtérbe helyezése, a politikai és pártpropaganda dominanciája, és mindenek előtt a szovjet példák kritikátlan követése. Az építészetben a klasszicizmus volt a hivatalos körök által ajánlott „mintakészlet", ezért az építészeket a modernista jegyek továbbélése miatt érte bírálat. Ugyanekkor a festők és szobrászok heroikus küzdelmet vívtak, hogy megleljék a programoknak megfelelő kifejezési formát. Ám összességében a művészet szocreál „kísérlete", a doktriner elvek kiforratlansága ellenére, vagy éppen azért, nemegyszer valódi képzőművészeti értékeket is felvillantott.

Prakfalvi Endre művészettörténész az egyik szerzője A szocreál Magyarországon című könyvnek. (Prakfalvi Endre, Szűcs György: A szocreál Magyarországon Corvina Kiadó, 2010).

Előadó: Prakfalvi Endre művészettörténész