Miért érdemes gyűjteni a táj hangját? Hogyan válik mozgatóelemünkké a kultusz? Mikor válhat tárggyá az emberi test?

Az interdiszciplinárius kalandozás során a szervezők szeretnék megszólítani azokat az egyetemi hallgatókat, akik szívesen belelátnának egy-egy múzeum életébe, hogy megismerjék azt a munkát, ami az intézményi kulisszák mögött zajlik, vagy épp érdekes perspektíván, kérdéseken keresztül gondolkodnának egy-egy gyűjteményről.

A most soron következő három intézményben különböző érzékekre fókuszálva kerülhetünk kapcsolatba egy-egy furcsa, érzelmes, megdöbbentő gyűjteményi darabbal.

Idén ősszel három izgalmas helyszínen várja hallgatóit a Lépcsőszeminárium! Ezúttal a Kassák Múzeum, a Gödöllői Királyi Kastély és az MTA Művészeti Gyűjtemény egy-egy kiemelt tárgyán keresztül gondolkodhatunk arról, mit jelent a bennünket körülvevő tárgyi világ?

Mindannyian gyűjtögetünk. Ki bélyegeket, ki ruhadarabokat, ki elektronikai eszközöket. A tárgyak raktározása a mindennapjaink része. A múltunk, az emlékeink ezekben a tárgyakban formát öltenek. Azért szeretjük őket, mert eszünkbe jut róluk valami, ami túlmutat fizikai valójukon. A múzeumok ezt a gyűjtögetést magasabb szintre emelik: akár teljes hagyatékokat is megőriznek, hogy bemutathassák azt a látogatóknak.

De vajon meddig fenntartható a múlt megőrzése? Meddig van értelme a tárgyak raktározásának? Egyáltalán mely tárgyak érdemesek arra, hogy megőrizzük őket?

Az idei Lépcsőszeminárium a múzeumok és a fenntarthatóság kapcsolatát helyezi középpontba.

(Sóki Diána)