Ujházi Péter a Képzőművészeti Főiskolán festő szakon végzett, majd 1966-ban visszatért szülővárosába, Székesfehérvárra. A sokszínű, gazdag életművet, annak fontosabb állomásait a székesfehérvári Szent István Király Múzeum a kezdetek óta rendszeresen bemutatta, művei az elmúlt évtizedekben budapesti magángalériákban is láthatóak voltak.

Művészetének öt évtizede szinte töretlen. A régmúlt történelmi eseményei ugyanúgy foglalkoztatják, mint a hétköznapok történései, az ember csetlő-botló igyekezete, vagy akár a közélet számtalan furcsasága. Elbeszélő festészetében párhuzamosan íródik a történelem és a mindennapok krónikája. Ujházi képe a világról egyszerre (ön)ironikus, szórakoztató és szorongást keltő. A Csók István Képtárban a jelenlegi tárlat tematikus: Ujházi tereit, inspirációinak helyszíneit, alkotásainak színtereit mutatja be.

A kiállítással egy időben jelent meg A különutazás terei című kötet, amely a 2010 után készült művek katalógusszerű ismertetése mellett tanulmányok segítségével mutatja be Ujházi pályáját és művészetét.

A könyv első részében tanulmányok dolgozzák fel Ujházi munkásságát. Tatai Erzsébet művészettörténész a kép és a szöveg viszonyát, a szövegek, szövegtöredékek szerepét elemzi. Várnagy Tibor képzőművész az 1970-es, 1980-as éveket felidézve a művésszel kapcsolatos személyes emlékeit tárja elénk, szubjektív értelmezést is adva Ujházi festményeinek.

A szerzőkön kívül a beszélgetésen részt vesz Altorjay Luca és Braila Mária, a kötetben olvasható életrajz és bibliográfia összeállítói.


Résztvevők: Tatai Erzsébet, Várnagy Tibor, Altorjay Luca, Braila Mária

Moderál: Gábor Gina újságíró