Szo­kat­lan báb­szín­há­zi elő­adás, mely­ben a báb­szí­né­szek nem em­be­re­ket vagy ál­la­to­kat ani­mál­nak, hanem a víz­szin­te­sen ki­fe­szí­tett elasz­ti­kus tex­til­re ve­tí­tett ké­pe­ket, me­lyek égi­tes­tek­ként, tá­jak­ként és abszt­rakt fel­szín­kép­ződ­mé­nyek­ként ele­ve­ned­nek meg. Az if­jabb Kurt­ág György hang­ha­tá­sa­i­val össz­hang­ban vál­to­zó ma­kett­asz­ta­lon ma­dár­táv­lat­ból fi­gyel­he­tő meg a magma for­tyo­gá­sa és meg­szi­lár­du­lá­sa, egy-egy égi­test fel­szí­né­nek fel­gyor­sí­tott, kép­zelt moz­gá­sa. A Föld­re ér­kez­ve vi­ze­ket és szá­raz­föl­de­ket, majd ci­vi­li­zá­ci­ónk még ter­mé­szet­kö­ze­li, ké­sőbb ko­runk di­gi­ta­li­zá­ló­dott vi­lá­gát lát­hat­juk. Ahogy be­le­fe­led­ke­zünk a hang­kom­po­zí­ció és a lát­vány po­é­zi­sé­be, úgy ju­tunk kö­ze­lebb és kö­ze­lebb em­be­ri lé­tünk mik­rouni­ver­zu­má­hoz.

Ze­ne­szer­ző: ifj. Kurt­ág György
Moz­ga­tók: Hrot­kó He­lé­na, Makra Vik­tó­ria, Tör­zsök Kata
Mun­ka­társ: Tankó Bar­na­bás
Geo­ló­gi­ai szak­ta­nács­adó: Bérczi Sza­nisz­ló
Lát­vány, ter­ve­zés, ren­de­zés: Bérczi Zsó­fia