Testünk médium. Rajta keresztül mutatjuk meg a látható világnak láthatatlan valónkat. Legkézenfekvőbb eszközünk a testetlen megmutatására. Sőt, gondolataink, meggyőződéseink óhatatlanul is formálják fizikai megjelenési formánkat, ha akarjuk, ha nem. Thomas Mann az Elcserélt fejek című kisregényében mindennél szemléletesebben mesélte el, hogy mi történt az erőtől duzzadó, izmos ifjú testével és vézna barátjáéval, miután csodálatos módon fejük a másik nyakára került.

Persze mindez eszköz is számunkra. Dönthetünk úgy is, hogy tudatosan formáljuk magunkat. Külsőnkkel megmutathatjuk a világnak azt, hogy kik vagyunk valójában. Vagy ez nem is olyan könnyű? Miért nem sikerül sokszor az igazi megmutatás?

A testet sokszor bűnösnek és kizárólag annak tartották. Még napjainkban is nehéz levetkőzni ezt a több évszázados meggyőződést. Pedig a testtel számolni kell. Ezért mondja újra és újra Esterházy Péter Csokonai Lilije A Tizenhét hattyúkban: „Egy tetemöm vagyon.”

Napjainkban gyakran elkényeztetjük, vagy sanyargatjuk a testünket. Ha sikerülne valamiféle egyensúlyt teremtenünk a végletek között, sikerülne szeretetteljes kommunikációt kialakítani testünkkel, egészségesebbek és boldogabbak lehetnénk.

Az Országos Széchényi Könyvtár évről évre megújuló irodalmi és kultúrtörténeti programsorozata a 2016/2017-es évadban a TESTet állítja vizsgálódásai középpontjába.

Minden egyes alkalom során valamely testrész „kerül a boncasztalra”: MÁJ, SZÍV, LÁB, AGY és HAJ. A TEKINTET és a LÉLEK pedig már a testetlen belsőnk felé vezérel minket: elidegeníthetetlen, anyagtalan testrészeink.

Az egyes testrészekre épülő sorozat egyben új, friss szempontrendszert is kínál, lehetővé teszi, hogy olyan kuriozitásokat emeljünk ki művelődés- és irodalomtörténetünkből, amelyek másként nehezen volnának közös kontextusba helyezhetők, így például az agyunk alkalmazkodóképességéről alkotott képzetek vagy a testnormák változásai a művészettörténetben. Bár kiváló előadóink kultúrtörténeti érdekességek szempontjából ragadják meg a tárgyat, mindvégig szem előtt tartják a külső és a belső tartalmak egymásra hatását.


PROGRAM:


Tudja mi a Törött lév?
Esetleg fogyasztott már Klödröt?
Ha még nem kóstolta ezeket, a Vetrecét semmiképp se hagyja ki!

A magyar gasztronómia múltjába és jelenébe, a hagyományos és egészséges táplálkozás különféle elképzeléseibe, divatjaiba kóstolhatunk bele a mintegy másfél órás rendezvény során.

Megtudhatjuk, mi a fekete leves – milyen anekdotikus múltra tekint vissza, s valójában mi a fekete lév, melyet egyik vendégünk, Cserna-Szabó András el is készít az eset folyamán.

Az est inspirálója az egyik első nyomtatott szakácskönyv 1695-ből, mely már a polgáriasodó emberekhez szólt.

Ígérjük, az Országos Széchényi Könyvtárban a ’TestesÉvad’ MÁJ alkalmán nem lesz feketeleves, nem ejtünk senkit fogságba, mindössze Váncsa István előadása, az ínycsiklandozó szavak és illatok, Cserna-Szabó András fakanál-koreográfiája; s egy távoli világot idéző szakácskönyv bilincselik le vendégeinket…. vagy nem is olyan távoli? Tartson velünk s járjunk utána, eleink tudása miként képviseltetik napjainkban!

Az inspiráció

1695-ben jelent meg az a szakácskönyv, mely a főúri konyhát a polgáriasodó világ számára elérhető formában írta le, felhasználva azt a tudást is, melyet a népi konyhaművészet és gyógyítás rejtett magába. A könyvet Tótfalusi Kis Miklós nyomdájában nyomtatták, s a Fekete lév elnevezésű étellel is megismerkedhetnek az estre látogatók…. De mennyire fekete a fekete leves?
A népi etimológia a török időkre vezeti vissza e kifejezést, az étkezés végén fogyasztott kávéra. Hogy melyik magyar urat vetették fogságba a „hátra van még a fekete leves” jelszóra, erről több különböző anekdotánk is van.


A * MÁJ * estjének menüje:

Előétel:

Cserna-Szabó András író felolvasása

A szerző saját művéből olvas fel, témája kapcsolódik az est hangulatához, témájához.

(Cserna-Szabó András, (1974) író, újságíró, étkezéstörténeti és gasztronómiai elhivatottságát számos komolyabb-könnyedebb formában követhetjük, írt már gasztroesszét és gasztrokrimit, hasnovellákat, a macskajajt orvosló recepteket, történeteket a magyar és európai irodalom nagyivóiról és nagyevőiről.) (Kajálható művei: Levin körút, Nagy macskajajkönyv, Ede a levesben, Veszett paradicsom)

Főfogás:

Egészséges az, ami ízlik – A szakértők sohasem értenek egyet, ’léböjtTúra’ Váncsa Istvánnal

Az elmúlt években nagy népszerűségre szert tevő, s üdvözítő étkezési trendekről tart előadást.
Egészséges táplálkozás címszó alatt egymásnak ellentmondó nézetek vannak forgalomban. előadása arról szól, hogy egészséges az, ami ízlik, továbbá arról, hogy a táplálkozástudomány szakértői sohasem értenek egyet.

(Váncsa István, (1949) újságíró, fanyar humorú publicisztikájára nemcsak a társadalmi témák iránti érzékenység jellemző, kedvelt témái között szerepel az étkezés is, hobbija a főzés, saját szakácskönyve Ezeregy+ receptet tartalmaz, Lakoma című kötetei pedig Dél-Európa és Észak-Afrika konyháit barangolják be.)

Desszert:

Szakátsmesterségnek könyvecskéje, nyomtatásban fennmaradt szakácskönyveink egyik első darabja. E műnek első ismert kiadása 1695-ből származik, egy példányát az OSZK Todoreszku-gyűjteménye őrzi.

A 17. század végén Kolozsvárott két alkalommal (1695, 1698) megjelent „közrendi” szakácskönyv népszerűségét mutatja, hogy tíz kiadást ért meg a 18. században, ám cím- és szövegváltoztatásokkal még később is újranyomtatták.


A sikeres mű azonban számos titkot is rejt:

* Ki gyűjthette, állíthatta össze a receptgyűjteményt, honnan származnak a leírások?

* Miért vállalkozhatott rá a református Tótfalusi Kis Miklós, a Vizsolyi Biblia (17. századi újrakiadásainak) nyomdásza, hogy a böjti és nem böjti ételek, tehát katolikus módi szerint felosztott, népszerű művet kiadja?

* Mit és hogyan ettek elődeink?

* Mit szólna mai gyomrunk az akkori ízekhez, fűszerezéshez?


Ám nemcsak a „gyomros matéria” szempontjából táthatjuk nagyra a szánkat, hanem igazi nyelvtörténeti kalandban is részünk lehet. A régiek bizonyára jobban tudták, mint mi, hogy mi a Törött lév, a Klödör, a Vetrece vagy a Disilber. Vagy hogyan készül a Rántott körtvély, a Szíjalt rák, a Tüdőkása vagy a Bábakenyér.

A kötetet Visy Beatrix, az est témafelelőse és szervezője, (irodalomtörténész, az OSZK munkatársa) mutatja be.

Hogy senkinek ne kopjon fel az álla, az est végén kedvezményes áron vendégeink megkóstolhatják Cserna-Szabó András Fekete levét, továbbá készülünk még apró meglepetésekkel, hogy a vendégek torka se maradjon szárazon és szemük se kopogjon az éhségtől.