A havonta mindig egy csütörtök esti beszélgetésen olyan magyar fotósokkal, fotó körüli emberekkel beszélget Kincses Károly egy órányit, akik életművükkel, tevékenységükkel meghatározták a huszadik század második felének fényképészetének egy szegmensét, a fotós közéletet. A szavak mellett a képeké lesz a főszerep. Ajánljuk azoknak, akik a magyar fényképezés utolsó 50 évéről szeretnének többet megtudni. Lehet hallgatni és szabad kérdezni is.


További információ:
pal.pentelenyi@maimano.hu
+36 1 473–2667

Díner Tamás fotóművész:

Filmes akart lenni, festőművész, író, de helyettük optikus és londiner lett, majd fotográfus. Senkihez nem hasonlítható személyiség, bárhol van, középpontjává válik annak a társaságnak. Olyan dolgokat tud, melyek totál korszerűtlennek lennének mondhatók – feltéve, ha valaki végre érthetően el tudná magyarázni nekem, mi az a korszerű. Egy olyan világ itt ragadt képviselője, aki még tudja, mihez mit illik felvenni, hogyan kell viselkedni különböző helyzetekben, mire valók az olyan míves tárgyak, mint a fehérbetétes, gojzervarrott kaplis cipő, vagy a szivarvágó és a sörmelegítő. Képein még elvétve sem találunk bántó, csúf, horrorisztikus jelenetet. Van egy világa, ebben jól érzi magát, s amíg nem muszáj, nem enged be oda semmit és senkit, aki vagy ami ezt veszélyeztetné. Amit Díner tud az életről, a fényképezésről, az emberekről, azt úgy senki, ezt garantálom.

Ha nem hiszik, jöjjenek el a Manóházba és győződjenek meg róla!

(Kincses Károly)