A rendezvénysorozat a jelenkori magyar művészeti élet fontos, ám Budapestről nem mindig látható helyeit, eseményeit, mutatja be. A sorozat fontos eleme a helyi művészeti élet, a művészetoktatás sokrétűségének bemutatása. Külön estéket szervezünk a művészekről készült filmek bemutatásának. A legtöbb eseményt élő művészeti produkciók egészítik ki a társművészetek – kortárs tánc, zene, performance – köréből.

Vendégünk: Pécs

A kerekasztal-beszélgetés előtt Baráth Bálint ad elő egy darabot zongorán.

A kerekasztal-beszélgetés résztvevői: Miklya Gábor, Pinczehelyi Sándor, Somody Péter és Varga Rita képzőművészek

Fellép: Wéber Kristóf zeneszerző és Lőrinc Kati táncművész.


Kristof J. Weber – Lőrinc Katalin: Paraván

Kortárs zene-tánc improvizáció

„A készülő ciklusban – melynek ez a zenemű is része – azt a kérdést vizsgálom, hogyan tud egy ciklikus zenemű több, nem pontosan körülírt térben (például múzeumi kiállítótermekben) eltűnni, illetve háttérbe szorulni, miként tud ez a zenei anyag a szólamok szimultán lejátszásakor egy pontosan meghatározott térben (koncertteremben) a figyelmet magára vonva előtérbe kerülni. A problémafelvetéshez az is tartozik, hogy ugyanazt a zenei anyagot lehet többféleképpen hasznosítani úgy, hogy a faktúrák nem változnak. Praktikusan ez azt jelenti, ha egy zenész megtanul és begyakorol egy darabot, azt nem csak egy módon (koncertteremben) tudja megvalósítani, hanem utcazeneként, háttérzeneként és meditációs programzeneként is megszólaltathatja különféle, nem csak zenélésre szánt terekben. A ciklus nemcsak szólódarabok sorozata, szimultán lejátszás esetén kamaramű is lehet. Mivel a szimultán megszólalásokkor a szólamok párhuzamos mozgását tervezem, a szólisztikus előadások alatt sem hiányozhat egy mozgás faktúrája és megjelenítése. Ezek a hagyományos társművészetekből tevődnek hozzá, így a balett, a pantomim és a film segítségével. A mozgásfaktúrák nem kötődnek kompozíciószerűen a zenei szólamokhoz, hanem improvizációval reflektálnak. Bemutatják azt a folyamatot, ahogyan egy mű a kreatív kitalálásától a reflektív továbbgondolásig jut el – remélve, hogy végleges formái sosem lesznek, s a mű az élete során folyamatosan átalakul. Hiszen a darab lehetőséget ad a reflexió reflexiójára is.”

Lőrinc Katalin (Budapest, 1957)

Harangozó-díjas táncművész, táncpedagógus, szakíró. 1977-ben klasszikus balett végzettséggel Brüsszelbe indul, hogy a modern táncművészet felé orientálódjon. Itt Maurice Béjart Stúdiójában tanul, majd Londonban a Graham technikát tanulmányozza, közben 3 évig a svéd Cullberg Balett szólistája, 3 évig a Pécsi Balett, majd ismét 3 évig a Tanztheater Wien tagja. A kilencvenes évektől koreográfusi, pedagógiai, valamint elméleti tevékenységbe kezd (1997-től újságírói végzettséggel), 2000-től ezek mellett ismét visszatér a színpadra, immár független előadóként. Táncművészeti szakértőként 1993-tól tagja a szakma vezető érdekképviseleti szervezeteinek, valamint tánc- és színházi kuratóriumoknak. Jelenleg a Magyar Táncművészeti Főiskola docense, a Budapest Kortárstánc Főiskola tanára, a Színház- és Filmművészeti Egyetemen pedig a mozgás tanszéki csoport munkáját vezeti.

Kristof J. Weber (Pécs, 1959)

 Zeneszerző, muzikográfus. 1979-től Budapesten intézményen kívül, önképzéssel tanul zeneszerzést Csapó Gyula (zeneszerző) felügyelete mellett. 1984-ben vendéghallgató Darmstadtban. 1985-től Vidovszky László asszisztense, mesterének őt tartja. 1984-től rendszeresen jelennek meg zenei tárgyú írásai. 1988-ban Witold Lutos?awski kurzusát látogatja a lengyelországi Wroc?aw-ban. Kapcsolatot tart a budapesti zenei undergrounddal: rövid ideig az A. E. Bizottság együttes vendégzenésze és zenésíti Swierkiewicz Róbert (képzőművész) és a Xertox csoport dolgos meditációit (performanszait). A 90-es évektől alkalmazott zenével foglalkozik több, mint száz kísérőzenét komponál rövidfilmekhez és színdarabokhoz. 2014-től a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán számítógépes kottaszerkesztést oktat.

Zeneszerzői munkásságára jellemző Erik Satie és John Cage, valamint az amerikai minimalizmus hatása. Két évtizede kísérletezik dupla faktúrájú (szinkronitikus) művek komponálásával, ahol nemcsak két faktúra szólal meg egyszerre, hanem két különböző (bitonális) hangnem és ritmus is. Egy-egy zeneművében különböző hangrendszereket szembesít: funkciós tonalitást véletlen műveletekkel, akusztikus hangaszereket elektronikussal, dodekafóniát modális hangsorokkal. Könyvei: Vidovszky Lászlóval: Beszélgetések a zenéről (Jelenkor Kiadó, 1997) Alkalmazott zene (Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar, 2005)


A rendezvényre az aznapi kiállítási belépő érvényes.