A kézi szövött, kilimtechnikával készült gyapjúszőnyegek gyakran három-négy nemzedéken át öröklődtek családon belül, miközben az élet fontos alkalmain kiemelt szerepet kaptak. Az őszi-téli tárlatvezetési sorozatban többek között fény derül a szőnyegek megváltozott hétköznapi és reprezentációs szerepére is.

A tárlatvezetések különleges találkozási alkalmak. Az érdeklődők nemcsak a kiállítás rendezőivel, a művészi látványterv keretében elrendezett műtárgyakkal, hanem a tárgyak mögött megbúvó történetek révén a 19. század székely, szerb, román nőinek hétköznapi és ünnepi világával, a szegény falusi lakosságot pártolni akaró vidéki birtokosok áldozatkész feleségeivel és a magyar iparművészet és háziipar fejlesztésében szerepet játszó vidéki rajztanárokkal egyaránt találkozhatnak. Belehelyezhetik magukat egy olyan korszak szereplőinek életébe, akik még töretlenül hittek a munka integráló erejében, és abban, hogy a társadalmi és gazdasági integrációnak a hagyományos kézműves tudás fontos alapját jelentheti.

Az őszi-téli tárlatvezetési sorozatban a tárgyak, a korabeli fényképfelvételek és a tárlatvezetők választ adnak arra, hogyan kerül a szőnyeg az asztalra, kik azok a bukovinai székelyek, hogyan versenyeztettek egy szövőnőt szövőgéppel a máramarosszigeti kiállításon, és miért fontos, hogy a 19. századról szóló kiállításon napjaink tárgyairól, törekvéseiről is szót ejtsünk.

Tárlatvezetők: Fülöp Hajnalka és Lackner Mónika, a kiállítás rendezői