Pécelt a Ráday-család emelte Magyarország egyik vezető kulturális központjává a XVIII. században. Tagjainak művészetpártoló, gyűjtő- és alkotótevékenysége révén magasan kiemelkedett kora megyei nemességéből, grófi rangot szerzett, s nagyjaink közé került. Tevékeny részt vállalt a közéletben is, a régi, református Ráday-család számos tagja viselt megyei és egyházi hivatalt.

Pécel csupán 1705-ben került a Rádayak kezére, I. Ráday Pál (1677-1733) feleségének, Kajali Klárának a hozományaképp. A fiatal Ráday lelkesülten csatlakozott II. Rákóczi Ferenc Habsburg-ellenes felkeléséhez, hamarosan Rákóczi egyik legfontosabb tanácsadója, diplomáciájának és propagandájának irányítója, titkára és bizalmasa lett. A szabadságharc bukása után eleinte visszavonultan, birtokainak és könyveinek élt, bár folyamatosan képviselte megyéjét, Nógrádot az országgyűléseken és a református egyház főgondnoki tisztségét is betöltötte. Ludányi kúriájának kibővítése után kisebb kúriát építtetett Pécelen is 1722 és 1730 között. Ez az U-alakú, egy emeletes épület alkotja a mai kastély egy részét is. Fia, a köztiszteletben álló irodalmár I. Ráday Gedeon (1713-1792), fiatal költők, írók, irodalmi lapok támogatója, kastélya pedig írók, tudósok kedvelt találkozóhelye volt.

1756 és 1777 között újjáépítette és kibővíttette a péceli kastélyt és a család székhelyét véglegesen Pécelre tette át. A kastély terveit a magyar barokk építészet jelesei, a salzburgi születésű Mayerhoffer András (1690-1777) és fia, János készítették.

(Részlet a Bardi Terézia - Wisnovszkyné Hajdi Márta: Műemlékek Állami Gondnoksága, 2004. c. kiadványból)