1996. április 26-án, Nagyatád várossá nyilvánításának 25. évfordulóján avatták fel a Városi Múzeumot. (Az intézmény nem önálló, a nagyatádi Művelődési Ház szakfeladataként működik, igazgatásilag és gazdaságilag is oda tartozik.)

A város legújabb kulturális intézménye dr. Mike Imre, egykori közjegyző családi házában kapott helyet, amely az 1920-as évek végén épült, s a város központjában, a Széchenyi téren áll (régi nagyatádiak a mai napig is csak "Mike-ház"-ként emlegetik).

Az épület az 1950-es évek elejétől a honvédség tulajdonában volt; az önkormányzat 1995-ben megvásárolta, és az új funkciónak megfelelően. alakíttatta át A ház eredeti, külső formáját, ízléses, szép homlokzatait visszaállították, s így az nagyszerűen illeszkedik a tér régi (és éppen most megújuló) polgári házai sorába. Gyönyörű környezetet biztosít számára a szemben lévő park hatalmas gesztenyefáival, s a ház mögött kialakított fás-bokros kert.

A múzeum alapításának a gondolata és maga a tárgyi gyűjtemény megalapozása is az 1970-es évekig nyúlik vissza, amikor a helyi kollégiumban, a tanulók bevonásával néprajzi gyűjtőmunkát indítottak el. Az összegyűjtött tárgyakból a kollégium padlásán kiállítást rendeztek, s a "padlásmúzeum" csaknem két évtizeden át látogatható volt. Az ott felhalmozott jelentős számú (és az 1990-es évektől egyre inkább kallódó, helye-nincs) gyűjtemény, valamint a városlakók többségének határozott kívánsága indokolta egy olyan intézmény kialakítását, ahol mindez megőrizhető, bemutatható és tovább bővíthető.

Az alapítás évében 1427 db tárgyat leltároztak be, és a gyűjtemény azóta is, évről évre gyarapszik. Mára 9000-nél több tárgyat, dokumentumot, fényképet stb. számlál a gyűjtemény, amelynek döntő többsége ajándékozás révén került a múzeumba.

A múzeum alapvető feladatköre, hogy gyűjtse a Nagyatád és környéke történetére vonatkozó dokumentumokat, fotókat és tárgyakat. A gyűjtemény történeti, néprajzi és képzőművészeti szakgyűjteményekre bontható.

A történeti anyagban legjelentősebbek azok a tárgyak és dokumentumok, amelyek a hajdani nagyatádi iparosok és gyárak működéséről tájékoztatnak. Figyelmet érdemelnek a törvényhatósági, oktatás- és egyháztörténeti emlékek, az egyesületek, körök dokumentumai, a kultúrtörténeti emlékek.

Ipartörténeti gyűjteményünk többségében a helyi mesterek, valamint a korabeli gyárak, üzemek dokumentumait, műhelyfelszereléseit és termékeit őrzi (köteles, cipész, asztalos, kovács, szabó, cukrász-mézeskalácsos, kádár, székes-esztergályos, illetve zsinór- és paszomántgyár - a mai fonalgyár elődje -, konzervgyár, malmok, nyomda stb.). Nagyatád a 19-20. század fordulóján a dél-somogyi térség kiemelkedő közlekedési, közigazgatási és kereskedelmi csomópontja volt. A pezsgő életű település kereskedelmi, banki világát, a város fürdőkultúráját fotók, képeslapok, a korabeli sajtó, hirdetések, cégérek és különböző emléktárgyak idézik fel.

Nagyatád történeti fejlődése során kialakult (s lényegében a mai napig megőrzött) jellegzetessége gazdasági életének kettőssége: a városközpontban az ipari és kereskedelmi tevékenység volt a jellemző, míg a peremterületeken a mezőgazdaság. A mezőgazdaságból élő népesség, a parasztság gazdasági tevékenységének, életmódjának emlékeit őrzi a néprajzi gyűjtemény: gazdasági és háztartási eszközöket, valamint a lakáskultúra, öltözködés, díszítőművészet tárgyait és dokumentumait.

Képzőművészeti anyagunk gerincét a Nemzetközi Faszobrász Alkotótelepen készült kisplasztikák, és a szoborparkban rendezett nemzetközi művészeti szimpozionok fotódokumentációs anyaga alkotja. Nemrégiben bővült a gyűjtemény a nagyatádi származású Ágoston Vencel (1895-1946) festőművész jelentős grafikáival és festményeivel.