A Barlanglakás-kiállítás Dél-Budán, Budafok-Felsővároson a Veréb utcában található. A Dunától induló köves domboldalakon, a régebben Promontornak nevezett dombos területen (melynek jelentése sziklaszirt, hegyfok) több évszázadon keresztül földbe vájt emberi lakóhelyek is voltak. A könnyen bányászható és faragható mészkövet a visszahúzódott őstenger elnevezéséről szarmata, vagy a benne nagy tömegben megtalálható őscsiga után cerítiumos mészkőnek nevezik.

A barlanglakásoknak sajátos története van. Ez két nagyobb korszakra osztható fel, a kezdetektől a 19. század 80-as éveinek végéig és a 20. század elejétől a barlanglakások felszámolásáig. Kezdetben a felszínre nyíló nagyobb üregekbe, barlangokba költöztek az elsősorban szőlőműveléssel, kőfaragással foglalkozó iparosok, kényelmes körülményeket teremtve maguknak. E korai korszaknak a jellemzője az volt, hogy a hegyoldalban lévő nagy barlangokban “házakat” építettek. Ezeknek csak az oldalfalait húzták fel, tetőre nem volt szükség. A barlangok két oldalához támasztott házak a középső tereket szabadon hagyták, így ezek utcasorokat alkottak.

Miután Beteltek vagy beomlottak a nagy barlangok, új technikához kellett folyamodni. Téglalap alakban vájtak egy kb. két méter mély mélyedést, és ebből a mélyudvarból kiindulva alakították ki a lakásokat, így egy barlanglakás-rendszert, ún. barlanggócot hozva létre, mely típus volt Budafokon a legelterjedtebb. Ez volt a rossz állapotú, egészségtelen lakások kialakulásának oka is egyben, mert a barlanggóc általában egy tulajdonoshoz tartozott, aki a remélt haszon miatt a nem kellően karbantartott, nedves lakásokat ágyrajáróknak, munkásoknak olcsó áron kiadta, így ezek a betegségek melegágyaivá váltak.

Az 1830-as években már közel 700 ember lakott a nagy kiterjedésű, durva mészkőbe vájt lakásokban, de mellettük megtalálhatók voltak a pincék, istállók, egyéb gazdasági helyiségek is. Napjainkra egyetlen rekonstruált barlanglakás maradt fenn. A barlanglakásokat véglegesen az 1960-as évek közepén számolták fel, többségüket feltöltötték, betömték (sok esetben veszélyes hulladékkal). Utolsó lakója halála után, 1970-ben a veréb utca 4. szám alatt nyílt meg a Budafoki Barlanglakás Emlékmúzeum. Az itt található barlanggóc a volt tulajdonos lakásával és az egykori albérlők lakrészével együtt látogatható. a kiállítás néhai özv. Tóth Győzőné egykori otthonát mutatja be eredeti bútoraival és használati tárgyaival.