A szép barokk épület a Fő tér meghatározó része. A ház építési elemei a középkortól ismeretesek. A 15. században a Haberleiter család tulajdona, az ő vendégük volt Mátyás király 1482-83 telén, midőn Bécset ostromolta.

A 18. században a Festetics család birtokolta a házat, amely ekkor (1720) kapta jelenlegi alakját. Tőlük vásárolta meg 1872-ben a Storno család. Kétszer hangversenyezett itt Liszt Ferenc, 1840-ben és 1881-ben Stornóék vendégeként.

Szemben állva az épülettel megcsodálhatják a ház jellegzetességeit, a gazdag díszítésű kerek zárt erkélyeket. A toszkán féloszlopokkal közrefogott kosáríves kapu szemöldökpárkányán két oroszlán őrzi a Festetics címert. A nagy fakapun az egyik legszebb kopogtató, az ún. Pelikános kopogtató látható, mely Ignatius Pelikán 17. században élt fegyvertáros tulajdona lehetett eredetileg.

A mai pizzeria helyén működött Sopron első gyógyszertára a Fekete elefánt (15. sz.) .

Az épület második emeletén a Storno gyűjteményt tekinthetik meg. A család a svájci Tessin tartományából származik, de a bajorországi Landshutban éltek kisebb megszakítással. Idős Storno Ferenc Kismartonban született 1821-ben, és Landshutban nevelkedett. Korán kitűnt rajztehetsége, de a szegény kéményseprő család nem tudta tanítatni, így ő is folytatta apja mesterségét, ám szabad idejében állandóan rajzolt. Legényvándorlása során jutott el városunkba, 1845-ben. Azonnal munkát talált egy kéményseprő mesternél. Annak halála után feleségül vette az özvegyet, így övé lett a vállalkozás, amely megélhetését biztosította.

Pártfogói révén - akik felismerték és méltányolták tehetségét - bécsi művészekkel ismerkedett meg, majd az 1850-es években hónapokig dolgozott az osztrák városban: műemlékek felmérésével, lerajzolásával foglalkozott, valamint tárgyakat tervezett, többek között Habsburg Lipót főherceg számára is. Az 1860-as évektől már itthon dolgozott, bekapcsolódott a műemlékeket feltáró munkába és restaurálásokba. Munkálkodott a Felvidéken, Erdélyben és a Muraközben is. Első igazi restaurátormunkája a soproni Szt. Mihály templom volt, de ő restaurálta a pannonhalmi bencés apátság kriptáját (1868) és a templomot is (1870-75). A hetvenes évektől már fiaival - Ferenccel és Kálmánnal - dolgozott, akik a családi hagyomány szerint kitanulták a kéményseprést, majd külföldi akadémiákon sajátították el a művészi mesterséget.

Storno Ferenc Sopronba érkezése óta gyűjtött műtárgyakat; később fiai is folytatták ezt a tevékenységet. Kiállításunk e művészcsalád gyűjteményét azokon a szobákban keresztül mutatja be, amelyeket a család 1875-1984-ig lakásként használt. A régiségekkel és a családtagok alkotásaival berendezett enteriőrök képet adnak a múlt század végének lakáskultúrájáról. Értékes, szép bútorokat, fegyvereket, porcelán és üvegmunkákat láthatnak itt az érdeklődő múzeumlátogatók.