A város központjában, zöld "szigetként" emelkedik ki a Püspökkert, ahol az 1937 óta folyó ásatások a Kr.u. 50 körül alapított Colonia Claudia Savaria nyugati városrészének jelentős épületcsoportjait tárták fel.

A mai romkert már messze túlterjed az egykori püspökkert határain. A korábbi, szűkebb insulákra tagolódó útrendszert megváltoztatva, a 4. század elején, nagyméretű, a császár és kíséretének fogadására alkalmas palotát építettek ki; innen kelteztek császári rendeleteket I. (Nagy) Constantin, II. Constantius és Valentinianus idején. Ammianus Marcellinus - a 374-375 telén Savariaban tartózkodó Valentinianus császár hadjáratát említve - szól a savariai császári szálláshelyről.

Mintegy 200x200 méteres alapterületű lehetett az egykori palota. E hatalmas épületegyüttesnek egyelőre csak nyugati és északi határát ismerjük, mert területén állt a középkori kerek vár, továbbá a 18. század végén emelt székesegyház, valamint a leánykollégium épülete is.

A császári palota épülettömbjéből kiemelkedik az 50x17 méter nagyságú aula, melynek padozatát mozaik díszítette, s ez Pannónia provincia ma ismert legnagyobb egybefüggő mozaikfelülete volt. Az aulától délre peristiliumszerű díszes udvar húzódott. Feltehetően a 4. sz. derekán az udvar közepén nyolcszögletű karéjépületes fürdőházat emeltek. A fürdőház külső oldalát falfestményekkel díszítették. Északra az aulától a palota lakrészei következtek. Az északnyugati sarokban tárták fel az egykori Mercurius szentély alapjait, mely a helytartói palota idejében már nem állott.

A korábbi útszakasszal párhuzamosan a 3. században az egykori városrészt határoló falon kívül, jelentős útkereszteződést építettek ki, melynek bazaltkő borítású szakaszai épen fennmaradtak. Az útkereszteződésnél vámház állott, és az út mellett kerámiakészítő műhelyek, valamint boltok húzódtak. Ez utóbbiakhoz kapcsolódik a romkert területén található Savariai fazekasok (In memoriam Bónis Éva) című állandó kiállítás.