2013.02.08.
Zajti Ferenc Helytörténeti Gyűjtemény

Felújították az újfehértói helytörténeti gyűjtemény épületét

2020.05.29.
Jósa András Múzeum

A dekoratív szarmata hölgyek viselete

2020.05.29.
PIM - Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet

Trendi estélyi és báli viseletek 1864-ből

2020.05.29.
Szépművészeti Múzeum

Császárnénak szánták...

2020.05.29.
Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum - Rippl-Rónai Múzeum

Középkori szerelmi gyűrű

2020.05.29.
Déri Múzeum

Nappal sportos, éjjel kacér

Zajti Ferenc Helytörténeti Gyűjtemény - Újfehértó
A múzeum épülete
Cím: 4244, Újfehértó Egészségház utca 2.
Telefonszám: (42) 290-600
Nyitva tartás: K-P:9-15 Szombaton és vasánap előre bejelentett csoportok részére
A legtöbb múzeum első számú műtárgya maga az épület, amely helyet ad a kiállításoknak és a raktári gyűjteménynek egyaránt. A település centrumában álló egykori lakóházat a földbirtokos Grünberger család építtette az 1860-as években. Stílusa kuriális, mely magán viseli a helyi népi építészet jegyeit is (csapott nyeregtető, homlokzat előtti tornác). Falazata - terméskő alapra - vályogból készült, tetőzetét az 1960-as évekig fazsindely fedte.

Gazdája 450 katasztrális hold földjével a nagybirtokosok sorába tartozott, akiknek tulajdona Újfehértó határának 60%-ára terjedt ki.

Újfehértó zsidóságának elhurcolása után az épület az állam tulajdonába került. Falai között előbb a Vöröskereszt tevékenykedett, majd az 1970-es évek végétől óvoda működött benne. Ezek az évtizedek az épület és a porta teljes lerombolását eredményezték, miközben felszabdalták a belső tereket is, sőt egy hozzá nem illő szárnnyal is megtoldották orvosi rendelő céljára. A hatalmas kert - mely mára csupán egyötöde az egykorinak - nem csak pompás virágágyásait veszítette el, de évszázadosnál idősebb fáit is, köztük azokat a vadgesztenyéket, melyeket a Grünberger család a millenium tiszteletére ültetett.

A város önkormányzata 1994 tavaszán ilyen állapotban ajánlotta fel az épületet múzeumi gyűjtemény létesítésének céljából. Így nemcsak a gyűjteményt kellett összeállítani, de ezzel egy időben a ház teljes rekonstrukcióját is el kellett végezni, hogy külseje visszanyerje régi arculatát, a belső pedig az egykori alaprajz visszaállítása mellett megfeleljen a múzeumi kívánalmaknak is.

Az épület eredeti alaprajza a háromosztatú parasztházak szerkezetét tükrözi, melynek helyiségeit az előtérből (pitvarból) fűthető cserépkályhákkal melegítették. Hogy építése idején mennyire követték a népi lakóházak helyiségeinek funkcionális elrendezését, mutatja az előtér egykori kiképzése is. Ugyanis a vakolat eltávolítása után, a bejárattal szemközti falon ép állapotban vált láthatóvá egy boltív, amely a ráhelyezett pendelykéményt, azaz a szabadkéményt tartotta. Valószínűleg padka és sártűzhely is állhatott itt, amelyeken főztek, miközben a füst szabadon távozott az öblös kéményen át. Mindezek bizonyságára eredeti állapotába állítottuk vissza a boltívet, s a Szoboszlai Papp család egykori kúriájából áthozatott cserépkályhát pedig - mely Bécsben, az 1870-es években készült - ugyancsak itt rakattunk fel.

Az épület másfél év alatt újult meg. Benne az Újfehértói Városi Múzeum 1995. október 27-én nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt - 325 m2 alapterületen.

Bár országosan már a múlt század végétől múzeumok egész sora alakult, Újfehértón egészen a közelmúltig nem nyílt lehetőség ilyen intézmény szervezésére.

A mai múzeum azonban mégsem teljesen előzmény nélküli, ugyanis a helyi pedagógusok egy része - köztük Ganzler Géza, Vojtovics István, Zsoldos Ferenc - már az 1960-as években következetesen kiállt egy helytörténeti gyűjtemény létrehozása mellett. Munkájuk eredményeként a vadastagi kültelki általános iskolában és a középiskolában sikerült jelentősebb néprajzi, településtörténeti és helyrajzi jellegű tárgyi gyűjteményt létrehozni, melynek jelentős része azonban 1994-re, a múzeum alapításának évére sajnos elenyészett.

A jelenlegi gyűjtemény zöme a település lakosságától került a múzeumba - vásárlás vagy közadakozás útján. Az 1994. márciusában elkezdett másfél éves szervezőmunka - azaz maga a múzeumalapítás - tanúsítja, hogy még a XX. század végén is összeállítható egy olyan tárgyi és dokumentációs gyűjtemény, mely a település múltját mind a kiállításokon, mind pedig a raktári anyagban egyaránt színvonalasan reprezentálja.

Buczkó József
Állandó kiállítások
A juhtej feldolgozásának eszköze: a tejtartó (tejaltató) láda a hozzá tartozó tejtörővel, fölötte a szitára emlékeztető sajtformáló, a fejődézsa és túrótartó.
A szín (gazdasági melléképület) évszázadokkal korábbi funkciójában a külterjes állattartás teleltető helye volt, a belsőségben pedig állatok nyári elhelyezését szolgálta. Az elmúlt évszázad során azonban szinte kizárólag a belsőségben, illetve a tanyákon építették fel, rendszerint kettős funkcióval: nyári időben egyik részében szarvasmarhát, lovat tartottak, a másik felét pedig mezőgazdasági eszközök tárolására használták. tovább
A konyha berendezési tárgyai és használati eszközei
A kiállításon berendezett "egyvígű ház" jellemzője, hogy kétosztatú, azaz pitvar-konyhából, valamint az utca felőli részen elhelyezkedő "ház"-ból (szoba) - áll. Födémszerkezetét egy múlt század derekán épült, elbontásra ítélt parasztházból telepítettük át. A házbelsőt a mestergerenda irányában kettévágtuk, hogy láthatóvá váljék a födémszerkezet, melynek részei: sártapasztás, deszka- vagy pórfödém, kereszt- és mestergerenda. tovább
Újfehértó egy XIX. századi metszeten
A középkori Bolt, Micske és Szegegyháza megmaradt lakóiból szerveződött Újfehértó mai települése a XVI-XVII. század fordulóján. Az itt bemutatott pártamaradványt, a csatot, valamint a koporsószegeket Németh Péter bolti ásatása során találta. A micskepusztai Árpád-kori templom alapjait Kiss Lajos ásta ki 1923-ban. A kiállításon megtekinthető a 985 darabból álló középkori ezüstpénz-lelet egy része is, mely Micskepusztán, a Bodó-tagban került elő. tovább
Koncz Zoltán: Önarckép
"Büdszentmihályon születtem 1915. áprilisában. Anyám szerette a kézimunkákat, képeket, apám - aki tanító volt - a fákat, vizeket, hegyeket. Szerettem csendben ülni dédanyám öreg házában: búboskemence, kuckó, meg egy öreg ingaóra volt mögötte, s ő kötötte a szalmát kalapnak" - vallotta Koncz Zoltán visszaemlékezéseiben. Kettős pályafutása a debreceni egyetemen kezdődött, ahol teológiát, földrajzot, történelmet és művészettörténetet tanult. Gyerekkorától vonzódott a festészethez, melynek alapfogásait - a háború után - már mint lelkész sajátította el. tovább