A legtöbb múzeum első számú műtárgya maga az épület, amely helyet ad a kiállításoknak és a raktári gyűjteménynek egyaránt. A település centrumában álló egykori lakóházat a földbirtokos Grünberger család építtette az 1860-as években. Stílusa kuriális, mely magán viseli a helyi népi építészet jegyeit is (csapott nyeregtető, homlokzat előtti tornác). Falazata - terméskő alapra - vályogból készült, tetőzetét az 1960-as évekig fazsindely fedte.

Gazdája 450 katasztrális hold földjével a nagybirtokosok sorába tartozott, akiknek tulajdona Újfehértó határának 60%-ára terjedt ki.

Újfehértó zsidóságának elhurcolása után az épület az állam tulajdonába került. Falai között előbb a Vöröskereszt tevékenykedett, majd az 1970-es évek végétől óvoda működött benne. Ezek az évtizedek az épület és a porta teljes lerombolását eredményezték, miközben felszabdalták a belső tereket is, sőt egy hozzá nem illő szárnnyal is megtoldották orvosi rendelő céljára. A hatalmas kert - mely mára csupán egyötöde az egykorinak - nem csak pompás virágágyásait veszítette el, de évszázadosnál idősebb fáit is, köztük azokat a vadgesztenyéket, melyeket a Grünberger család a millenium tiszteletére ültetett.

A város önkormányzata 1994 tavaszán ilyen állapotban ajánlotta fel az épületet múzeumi gyűjtemény létesítésének céljából. Így nemcsak a gyűjteményt kellett összeállítani, de ezzel egy időben a ház teljes rekonstrukcióját is el kellett végezni, hogy külseje visszanyerje régi arculatát, a belső pedig az egykori alaprajz visszaállítása mellett megfeleljen a múzeumi kívánalmaknak is.

Az épület eredeti alaprajza a háromosztatú parasztházak szerkezetét tükrözi, melynek helyiségeit az előtérből (pitvarból) fűthető cserépkályhákkal melegítették. Hogy építése idején mennyire követték a népi lakóházak helyiségeinek funkcionális elrendezését, mutatja az előtér egykori kiképzése is. Ugyanis a vakolat eltávolítása után, a bejárattal szemközti falon ép állapotban vált láthatóvá egy boltív, amely a ráhelyezett pendelykéményt, azaz a szabadkéményt tartotta. Valószínűleg padka és sártűzhely is állhatott itt, amelyeken főztek, miközben a füst szabadon távozott az öblös kéményen át. Mindezek bizonyságára eredeti állapotába állítottuk vissza a boltívet, s a Szoboszlai Papp család egykori kúriájából áthozatott cserépkályhát pedig - mely Bécsben, az 1870-es években készült - ugyancsak itt rakattunk fel.

Az épület másfél év alatt újult meg. Benne az Újfehértói Városi Múzeum 1995. október 27-én nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt - 325 m2 alapterületen.

Bár országosan már a múlt század végétől múzeumok egész sora alakult, Újfehértón egészen a közelmúltig nem nyílt lehetőség ilyen intézmény szervezésére.

A mai múzeum azonban mégsem teljesen előzmény nélküli, ugyanis a helyi pedagógusok egy része - köztük Ganzler Géza, Vojtovics István, Zsoldos Ferenc - már az 1960-as években következetesen kiállt egy helytörténeti gyűjtemény létrehozása mellett. Munkájuk eredményeként a vadastagi kültelki általános iskolában és a középiskolában sikerült jelentősebb néprajzi, településtörténeti és helyrajzi jellegű tárgyi gyűjteményt létrehozni, melynek jelentős része azonban 1994-re, a múzeum alapításának évére sajnos elenyészett.

A jelenlegi gyűjtemény zöme a település lakosságától került a múzeumba - vásárlás vagy közadakozás útján. Az 1994. márciusában elkezdett másfél éves szervezőmunka - azaz maga a múzeumalapítás - tanúsítja, hogy még a XX. század végén is összeállítható egy olyan tárgyi és dokumentációs gyűjtemény, mely a település múltját mind a kiállításokon, mind pedig a raktári anyagban egyaránt színvonalasan reprezentálja.

Buczkó József